Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

taû lépkednek a máglya felé. Ádám elkeseredve kiált feli " - hát egy í miatt ia Mehetni ily elszántan a halálba? m Mi akkor a magasztos, nagyszerű?" E közben a keresztesek üldözőbe veszik Izórát éa kísérőjét! Helénét. Tankréd lábaihoz menekülnek. Ez a megmentett nő bájaitól elragadtatva kérdi, hova vezesseTj s megtudja, hogy a leány - apja fogadásából - kolostorba lép. Búcsúzik, s a zárda kapuja bezárul utána. Tankréd,"ki annyi sarcot vivott a pogánytól", erővel akarja áthágni a kolostor sáncait. Lucifer gúnyolja, hogy nem birja, mert védi a kor szelleme, s ez erősebb, mint ő. Ekkor fellángol kivül az eretnekek máglyája, boszorkányok szállnak a légben, csontvázak és sivító kuvik állják el Tankréd útját, s Ádám új csalódáséban, kétségbeesve kiált fel: "Vezess, vezess új létre Lucifer! Csatóra szálltam szent eszmék utón S találtam átkot hitvány felfogásban, Isten dicsére embert áldozánakl" "Nemesbbé vágytam tenni élveink, S bűn bélyegét süték az élvezetre, Lovagerényt álliték, s ez döfött Szivembe tőrt!" Ne lelkesítsen többé semmi Í3, Mozogjon a világ, a mint akar,... Kifáradtam, - pihenni akarok- -"