Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

mozgása, tempója /azaz időmérték ezerinti változata/ között a különbség elszámlálhatlan. Különbözik az főképpen az életkor, a vérmérséklet, a helyzetek és benyomások szerint; természetesen mindig összhangzásban a jellem alapvonásaival. Az indulat a hangot általában emelkedésre és gyorsabb moz gásra készti; az értelem ellenben nyugodt, csöndes, közép han gokon szokott nyilvánulni. Tehát: a középhang a nyugodt állapot, társalgás ós elbeszélés hangja. A hanggyakorlatok a középhangoktól lefelé történjenek; mert az indulat úgyis mintegy kergeti fölfelé a hangot, a ezi rányban az csakhamar kiművelhető. Mikor mély hangot használunk, olyankor a beszéd általában lassú menetű és hosszabb szüneteket tart; ellenben a magas hang többnyire sebes beszéddel jár együtt, s a beszélőnek rövid szüneteket enged. De gyorsan beszélhetünk susogva is; pl.: mikor valamit sietve, de titokban kell elmondanunk. Álmunkban magas, de fátyolozott hangon beszélünk; egyszer smind szaggatottan; halkan és lassú tempóban. Halk hangon történik többek közt: a titkok közlése, az ol vadozó kérelem. Halk és gyönge hangja van a levertségnek, álomlátásnak, viziónak, haldoklásnak sat. Megjegyzendő, hogy mind e változások is .módosulnak az egyes jellemek életkora, véralkata és különböző életviszonyai szerint. 8.§. A kiejtés A kiejtésben egyes betűink hangja se több, se kevesebb ne