Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

felesz első személyesitője Károly, mecklenburgi herceg, a nagyhirü Luiza királyné testvére volt. Szinpadra Braunschweigban került először, hol Klingemann igazgató, kinek magának is volt Fau.st

.ia - mely régóta el volt terjedve a borzalmasságokat kedvelő német szinpadokon /melyet a magyar szinpadokon, még 1839-ben a Nemzeti Színházban ia előadtak/ - vállalkozott az első rész berendezésére. E kidolgozást csaknem minden német szinpad elfogadta, mégpedig Goethe beleegyezésével, és a weimari előadás alkalmával is csak lényegtelen változtatásokat tettek rajta. Végre 1829-ben, a költő születésének 8o-dik évfordulóján már minden nagyobb szinház rendezett Faust-előadásokat. Azóta közkincse minden valamirevaló szinháznak. A második rész előadására kevéssel ezelőtt még senki sem gondolt. Maga Goethe a titkárának, Eckermann^nak, midőn Heléná

t 1827-ben kinyomatta, úgy nyilatkozott, hogy "alkalmat fog szolgáltatni a díszletek és jelmezek nagy pompájára és változatosságára, és nem tagadom, szeretném a szinpadon látni. Szokatlan hatást fog gyakorolni egy olyan darab, melynek kezdete tragédia, a vége meg opera. Az első rész elsőrendű tragikai művészeket igényel, viszont a második rész szerepeit elsőrendű énekesekkel és énekesnőkkel kell betölteni." Máskor ismét ugyancsak Eckerman-nak azt mondta, hogy "a zenét Don Juan jellegében képzelem. Mozratnak kellett volna a Faust zenéjét megirni. Meyerbeer talán képes volna, de nem adja rá a fejét, nagyon öszszeszürte a levet az olasz színházakkal." A második rész előadását 1854-ben Hamburg, 1856-ban Frankfurt, 1872-ben Lipcse kisérlette meg. 1876-ban, mindkét részt