Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Visszapillantás a Színészeti Tanoda 10 évi működésére

nyújtották; de mivel a zenede felállítása elnapoltatott, ennek sem volt a Tanoda szervezetére nézve befolyása; de felemlitendőnek tartottuk azért is, mert ez volt az egyetlen eset, hogy a tanárok véleményét a Tanoda szervezetére nézve megkérdezték. Az sincs előnyére a végzett növendéknek, ha a Tanodából egyenesen a Nemzeti Szinházhoz szerződtetik. Ennek közönsége joggal követeli mindenből a legjobbat, és a kezdők szárnypróbálgatásai, kivált ha gyakran ismétlődnek, méltán bosszantják; de minthogy még mindig csak egy szinház van a fővárosban, s mivel a vidéki színházaknál a tehetségek fejlesztésével éppen senki sem törődik; a növendék, nemcsak művészi, de legtöbbször családi tekintetből Is ide vágyik; pedig előre tudja, hogy a haladáshoz szükséges gyakorlati tért nem fogja itt megtalálni. Milyen jó volna, ha a jobb szinhazak összeköttetésbe lépnének a Tanoda igazgatóságával, mint Franciaországban, hol a növendékek kötelezve vannak a szubvencionált színházakhoz szerződni, vidékre is; és csak akkor fogadhatnak el másfelé szerződést, ha ezek nem veszik őket igénybe. Erre nálunk Is lehetnej kötelezni a növendékeket. Ha e szinhazak ily módon újoncoznák tagjaikat, attól is meg volnának kiméivé, hogy egy-egy, a Tanodából tehetséghiány miatt elbocsátott ifjú, visszaélve a Tanoda hitelével, rászedje őket. Hányszor történt már, hogy ilyenek szerződnek nagy követeléssel, s mikor fellépnek, látja az igazgató csalódását; de már akkor kiadta az előleget, és kénytelenségből megtartja a zsákban vett macskát, hogy legalább előlegét leszolgálja. Csak a Tanodát szidja ezután, mely ilyen színészeket nevel.