Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Visszapillantás a Színészeti Tanoda 10 évi működésére

előadásban az operai növendékek egyetlen zenekari próba után lépnek szinpadra, amire a leggyakorlottabb énekesek sem vállalkoznának. II. Sok akadálya volt a nagyobb haladásnak e tizedfél év alatt a nemzeti szinházi igazgatóság gyakori változásában is, azon különböző felfogásnál fogva, mellyel mindenik igazgató a Tanoda irányában állást foglalt. Kezdetben Radnótfáy igazgatása alatt a Tanoda alig volt valami kapcsolatban a szinházzal, a növendékeket az előadásban nem használták, sőt az előadásokat is csak ritkán és megszorított számmal látogathatták. 0 alatta lépett életbe az a máig fennálló szokás, hogy a tanodái nyilvános vizsgákhoz szükséges szinházi személyzet csak külön napidijak mellett használható, s minthogy e kiadásokat a tanodái pénztár nem volt képes fedezni, kénytelen volt az igazgatóság - bár mérsékelt, de a vizsga fogalmával mégis összeférhetetlen - belépti dijakat szedni a közönségtől. A belépti dij mindig követelésre jogosit, és sok ember a~. zért itéli meg a növendékeket, mint kész színészeket, nem pedig mint tanulókat. Radnótfáy halála után a szinházi enquête a Tanodát is új* • raszervezte, de e részben tett javaslatai - bár ezek is elég hiányosak - csakúgy nem léptek életbe, mint a színházra vonatkozók. Az akkori ideiglenes igazgató, Zichy Antal, az enquêtejavaslat alapján gyökeresen szándékozott reformálni a Tanodát,