Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Visszapillantás a Színészeti Tanoda 10 évi működésére

határozatlanul, mig megtalálja az igaz utat, vagy ha nem kitartó, elbukik. De ez már nem a Tanoda hibája, hanem a szinészet általános veszedelme, hogy ti. csak elvétve akad oly igazgató vagy rendező, ki a azinmüvészet legfőbb tényezőinek, az előadó személyeknek képzésére is tudjon hatást gyakorolni. Hogy nagyobb mérvű szinpadi gyakorlat mellett több ered-* ményt lehetne felmutatni, az kétségtelen. A Szinészeti Tanoda a Nemzeti Színházzal Van kapcsolatban, és minthogy a fővárosban nincs más szinház, mellyel ésszerűen össze lehetne kötni, e kapocs a Tanodának életföltétele. Ha a növendékek nem láthatnák a Nemzeti Szinház előadásait, azokban éppen nem vehetnének részt: fennállásának sem volna értelme. De bármily nagy az előny, melyet a növendékek a szemlélés által nyernek, bármily hasznos, hogy felöltöznek, apró szerepeket jelentő inasokat rajok biznak, ez kiképeztetésökhöz korántsem elegendő. Ezért szükséges a Tanoda mellett egy szinterem felállítása, mely nyilvános előadásokra lenne használható. A Tanoda mostani diszes és tágas szobáiban felállított kis szinpad egyes személy gyakorlati próbáira szükséges és elegendő is; de azon nem hogy szabad, fesztelen mozgáshoz szoknék a növendék, hanem egy többszemélyzetü jelenetben tökéletes mozdulatlanságra van kárhoztatva. De ha elég nagy volna is a szinpad, csupán a tanár megszokott jelenléte nem szabadítja meg a kényszer ama bilincsétől, melyet mindannyiszor minden kezdő szinész érez magán, valahányszor közönség előtt lép fel. Ily kis szinházat szerfelett nagy áldozat nélkül is lehetne szerezni; hogy miként? Ez nem tartozik e kis munka körébe; itt csak rá akartunk mutatni az okra, mely miatt rendesen g Tanodát és