Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Visszapillantás a Színészeti Tanoda 10 évi működésére

- "tanári útmutatás nélkül - hamarabb vergődnek önállóságra? A szinész művészete saját egyéniségének, tehát saját belső és külső sajátságainak, jellemének leküzdéséből és tömérdek változatossága idegen egyéniségek, jellemek, sajátságok előállításából áll. Hogy e feladatot fiatal,tehát még meg neu ál lapodott jellemű ember megoldhassa: az képtelenség. Ahhoz is érettség, tehát bizonyos életkor kívántatik, hogy az ember saját tulajdonságait ismerje, számba vegye, az ész uralma által korlátozza; mennyivel több érettség, mennyi tanulmány, és főképpen gyakorlat kell ahhoz, hogy mindezeket miután felismerte, megtagadja, és saját tulajdonságaival idegen jellemeket állítson elő. Ez az oka, hogy a legjelesebb szinészi tehetségek is csak középkorukban emelkednek művészi jelentőségre. Addig tapogat, jól, rosszul sikerülő kísérleteket tesz, tehát nincs önállósága. Ez áll minden fiatal színészre, akár Tanodában, akár mint gyakorló szinész valamely színháznál kezdje pályáját. De a Szinészeti Tanoda növendéke bő utasítást nyer arra, hogy tehetségét mily irányban igyekezzék a gyakorlati téren fejleszteni. Ezekkel az utasításokkal igen sokat nyert, ha azokat lelkiismeretesen használja; mig a szinészetre közvetlenül lépő . fiatal embert senki sem vezeti, utasitja, tehetségének senki sem jelöli ki az irányt, melyben haladva, és az eszközöket, melyeket használva fejleszthetné azt. Aki saját szorgalmából, önművelődés után lett e pályán valami, az mellettünk fog tanúskodni; mert az tapasztalta, menynyi fáradságába, idejébe, pénzébe került megtanulni azt, amihez a Tanoda növendéke könnyen jut. Tanúskodik az a körülmény is, hogy a Tanodából kilépő azonnal kap alkalmazást, mégpedig