Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

lékony eszköze legyen. 3. §. A drámai előadásra alkalmas egyénnek főbb kellékei Az utánzási tehetség eredeti tehetsége az emberi léleknek, és kisebb-nagyobb mértékben minden emberben feltalálható. Igaz, hogy a szinmüvész feladata: a legváltozatosabb emberi jellemek utánzása, azonban csupán az utánzási tehetség bizonyos fejlettségéből még nem lehet szinmüvészi tehetségre következtetni. Az utánzási tehetség mellett szükséges, hogy a szinész esze, felfogása, értelme, belátása, Ítélete: eleven, átható és képzett; emlékezőtehetsége pedig: fogékony, biztos és tartós legyen. Ez utóbbi gyakorlat által fejleszthető; az előbbiek megszerzésére biztosan ajánlhatók e következők: Olvasni kell költői müveket; megismerkedni a történelemmel és minden nemes tudománnyal; gyakorlatképpen azokat átdolgozni, taglalni, fejtegetni, igazitani, dicsérni és gáncsolni, vitázni ellenök ^s mellettök, kijelölni bennök a figyelemre méltóbb helyeket sat. 4. §. A szinész külső természeti eszközei Mivel a szinész testi alakja és beszéde által oldja meg feladatát, szükséges: hogy alakja és hangja az eszme kifejezésére alkalmas legyen. A nő legyen sugár termetű, közép nagyságú; a férfi magasabb termetű; a tagok szabályosak; a hang teljes és hajlékony; a beszélő műszerek épek; a kiejtés hibátlan, s az alak egészben véve nemes személyiséget mutasson. Az arc, mint az indulatok székhelye, az érzelmek kifejezéséhez nemes voná-