Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

Ez a societaire-rendszer

. Ennélfogva a szinház kiválóbb tagjai egy társulatot képeznek, melynek jogai ezek: a szorosan vett művezetés minden kérdését ők döntik el a szavazattöbbséggel; ők készitik a játékrendszert; ők osztják a szerepeket; önmaguk egészítik ki maguk; ők fogadják el, vagy utasítják viszsza a drámai müveket. Részesülnek a jövedelem bizonyos részében, külön nyugdijalapjok van stb. Az Igazgató cime: administrateur général

, és az elősoroltakon kivül az igazgatás minden egyéb teendői reá tartoznak; képviseli a szinházat a kormány irányában és kifelé; egyszersmind feje a társaságnak, és felügyelője a színház anyagi érdekeinek. Ez az igazgatási forma látszólag legjobban megfelel egy szabad művészekből álló testület szellemének. De amig egyrészt azt hiszem, hogy ilyen köztársasági kormányzat általában csak ott lehetséges, és üdvös; ahol az egyének köztársasági erkölcsökben nőttek föl; másrészt éppen a Théâtre-français története arra tanit, hogy minél szabadabban intézkedtek a sociétairek, és minél kevesebb hatalommal birt az igazgató, a szinház mind művészi, mind anyagi tekintetben annál inkább hanyatlott, és mindig úgy segitettek magukon, hogy ilyenkor ők választottak egy teljhatalmú igazgatót, ki a bajból kirántsa őket. Igen sokszor merült a szinház - a mindinkább emelkedő szubvenció dacéra - adósságba, melyet az illető kormányok, illetőleg uralkodók egyenlítettek ki; felhasználván az alkalmat a socletairek jogait megnyirbálni; de mindig sikertelenül. Ilyenkor rendesen nagy volt az egyetértés, és maradt minden a réginél. Nagy szerepet játszott e szinház tagjai közt a politika is; s minthogy ez, és a kormányforma Franciaországban igen