Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

mes emberek. Szinpadi zenét külön fogadnak, katona- vagy városi zenészekből, és ára: próbán lo gs.j előadáson 15 gs. minden ember. Statisztákat a katonaság ad - minden ember próbán és előadáson: 5 gs, a vezetőjük lo gs. A szinházi törvényeket ritkán alkalmazták, azt tartják: ne héz akkor igazgatni, ha a törvénykönyv mindig kezében van az embernek. A szinháznál létei itt is büszkesége minden tagnak; igyekszik alkalmat nem adni arra, hogy büntessék. A rendetlen embert egyszerűen elküldik. A darabokat az intendáns maga olvassa^és a rendezőkkel osztja ki. A szerzőkkel nemigen törődnek, legföljebb az olyanok véleményét hallgatják meg, akik itt adatják először darab jaikat. Mindig az igazgató határoz. Itt Van dramaturg is, némileg az intendáns adjutánsa. Leginkább arra való, hogy a rendezői kollégium véleményét regisztrálja, és közvetítőül szolgáljon ezek és az intendáns között, minthogy némely ügyek ezek közt is Írásban végeztetnek. A szünidő változik, és mindig a körülmények szerint határoztatik meg. A dráma és az opera egyszerre nem tart szünetet. Hetenkint 3, néha 4 opera szokott adatni. Most az újvárosban, mely Drezdának fele, és ahol nem volt szin ház, egy részvénytársaság új szinházat épittet, de csak oly feltétellel, hogy az udvari színészek játszanak benne. Nemsokára megnyilik - csak néhány tagot szerződtetnek magukhoz. A tagok minden felléptökért rendes játékdijat kapnak. Törvény-és szerződési mintákat itt is szereztem.