Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

anélkül, hogy sikerült volna egy teljes és helyes egészet alkotnia. Gyökeresen kell a bajt orvosolni, és azután vigyázni, hogy a természetlenül összeforrt ikrek szétválasztásával mindenik oly életrendet kövessen, mely erősödését és felvirágzását biztosítsa. Ha erre nézve külföldön szerzett csekély tapasztalataimmal bármily kis részben közremüködhetem: megnyugvást fogok találni abban az öntudatban, hogy Méltóságod szívességét és a nagyméltóságú belügyminiszter úr őexcellenciája pártfogását, mellyel kiutazásomat lehetővé tették: nem pazarolták egészen méltatlanra. S most engedje Méltóságod /sic!^ hogy áttérjek tulajdonképpeni jelentésemre. Az elém tűzött pontok közt van egy, mely kötelességemmé teszi: az illető államnak a szinházi ügy körüli törvényhozását gondos tanulmány tárgyává tegyem

. Erre igen röviden felelnek maguk az illető törvényhozások; mert a szinházi ügyről minden állam, melyben jártam, csak néhány év előtt emlékezett meg először, kimondván a szinházszabadalmat. Eszerint joga van bárkinek, bizonyos csekély iparvállalati dij lefizetése mellett és az illető helyi építészeti sat. szabadalom megnyerése után szinházat építeni, színtársulatot vezetni sat. Ez a törvény nem érdekelte a kitűnőbb színházakat , mert azok nem magánvállalkozások, nem is nemzeti színházak, hanem kizárólag udvari színházak

, és valamint a vezetés udvari hivatalnokok kezében van, úgy az egész működő személyzet, az udvari háztartás személyzetének kiegészítő részét