Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

maradt néhány vígjáték, dráma és a népszínművek bizonyítják is Vagy jobban adták elő? Meglehet, s úgy is van: hogy az néhány jeles szinész azokban a darabokban sok emlékezetes alakot teremtett és hagyott betöltetlenül; de a segédszemélyzet, a legszükségesebb kellékek és kiállítások, valamint a próbák teljes hiánya /magától a szerzőtől tudom, hogy a Két pisztoly

t'3 próbával adták elő, az olvasópróbát is beleszámítva/^ és az akkori bírálatoknak a szerep nem-tudás, rögtönzések sat. ellen folytatott szakadatlan harcai még sem mutatnak a tökély valami magas fokára; vagy több volt a közönség? ílzt már senki sem hiszi. Mi volt tehát az ok? Én azt hiszem, maga az okozat. Sok szor adhatták ugyanazt a darabot, mert sokszor adták. Mindenütt tanulnak be olyan darabot is, mely megbukik. De meg lehet buktatni a jó darabot is azzal, hacsak hében-hóban adják. Márpedig olyan szinháznál, hol hetenkint négy drámai előadás közül népszínművet, eredeti és idegen tragédiát, eredeti és idegen drámát, eredeti és idegen vígjátékot és bohózatot elvből kell adni; ahol minden hóban legalább egy új darabot elvből be kell tanulni; szóval, ahol hatféle külföldi szinház közönségének Ízlését és igényeit kell kielégíteni

, szeretném tudni azt a játékrend készitő lángészt, amely képes legyen a legjobb és legsikerültebb előadása müvét 4o-szer adatni. Márpedig az irók csak ágy kaphatnak kedvet a szinmüiráshoz, ha annak szellemi és anyagi hasznát élvezhetik. A negyvenes években egyéb okok is lehettek, - voltak Is leginkább ez a siker buzditotta az Írókat. De nem kell feledni, hogy akkor hetenkint legföllebb két operát adtak, sőt