Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

gos báró úrnak és igen tisztelt elődjének megtisztelő bizalma következtében hivatva vagyok az igazgatás teendőiben hivatalos állásomnál fogva résztvenni: engedje meg méltóságod, hogy e pontra nézve is te jes őszinteséggel mondjam el véleményemet. Legtávolabbról sem akarnám sérteni azokat az érdemdús férfiakat, akik gyakran a legválságosabb és legnehezebb körülmények közt vállalkoztak a mi szinházunk igazgatóságára, s azért nem fogok bizonyítékokat keresni a múltból; - jelen helyzetünk bői ügyekszem bebizonyítani ez állításomat: hogy a Nemzeti Szinház soha jól igazgatva nem volt, mert nem lehetett, mert képtelenség

. Az enquête-javaslat, meghatározván a Nemzeti Szinház célját és föladatát, az igazgatást egy igazgató és két művezető kezébe teszi. Ez a forma csak címváltoztatást foglal magában. Eddig is minden igazgató két külön szakbeli rendezővel igazgatott, csak hogy egyedül lévén felelős /azelőtt a comité közvetítésével az illető kormánynak, most közvetlenül a nagyméltóságú belügyminisztériumnak/ a rendezők, természetesen, az ő rendeleteit hajtják végre, vagy az ő megbízásából bocsátottak ki rendeleteket; mig amúgy a hármas fej eltérő és egymástól sokban független rendelkezései csak növelnék a zavart, melyben a Nemzeti Szinház úgyis elég nehezen tartja fenn magát. Nem célom e javaslatot boncolni. Különben az is hangsúlyoz ta a dráma és opera elválasztásának szükségét; és ez új forma által csak egy legjobbnak vélt ideiglenes állapotot kivánt teremteni. Mindenekelőtt azt bátorkodom kétségbevonni, hogy a dráma