Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

És még a drezdai szinház annyiban előnyben van a miénk fölött, hogy közönsége valódi német puritanizmussal borzad viszsza a francia szinmüirodalomnak - szerinte - erkölcsrontó termékeitől, sőt az operák közül is csak a német dalmüveket akarja élvezni; e szerint a szinház a német irodalom nagy gazdagságával betöltheti mindkét nemben harmadnapos játékrendjét; és legalább e tekintetben uralkodik azon bizonyos egyöntetűség; mig nálunk, e kis szinházban, irodalmunk szegény volta és közönségünk szétágazó követelése miatt, az eredeti mellett, az angol, francia, német, spanyol, olasz irodalom drámai és zenetermékeit a legkülönfélébb fajokban együtt kell játékrenden tar tani. Van a mi színházunknál sok, minek másképp kellene lenni; de ha kéthavi utazásom tapasztalatai közt valamire nézve szereztem erős, mély és teljes meggyőződést, úgy bizonyára ez vagy az: hogy színházunknál a művészet fejlődésének fogatja, a helyes igazgatás nehézségeinek - merem mondani - lehetetlenségének főoka, az eredeti irodalom felvirágzásának főakadálya, a szinházi rend és fegyelem nem mindig egyenlő szilárdságának folyton örlc férge, a művészi erők okszerű felhasználásának meg rontója, a hiányzó tehetségek pótlására ifjabb erők képzésének útonállója; szóval: a Nemzeti ozinház művészi, erkölcsi és nemzeti hivatásának gyilkosa maga az a szervezet

, melyet nem alapitói adtak neki, hanem amelyet abba később a rövidlátás, kislelkűség, szellemi és anyagi szegénység becsempészett, melyet utóbb a nemzeti élet pangása és egy komor emlékű időszak némasága szentesitett, és melyet a nemzeti műveltség mai fejlettségének, az előhaladt müizlés magasabb és jogos igényeinek ér-