Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Drámairodalmunk a Nemzeti Színház megnyitása óta

mozgalom, mely a dráma éa opera szétválasztását tűzte zászlajára. Mintegy 12 év előtt elérkezettnek látszott a pillantmelyben ez oly rég óhajtott eszme megvalósulni Ígérkezett. És ime egyszerre, hirtelen, alig tudunk beszámolni vele, miként?^ arra ébredtünk, hogy a drámának egyik részét szakították el a többitől, éa mintegy varázaütésre fölépült a Népszínház, s a dráma éa opera maradt továbbra is együtt. Ki fog ma azon vitatkozni, vajon helyesebb volt-e, hogy Pest megye felépítette, szervezte s fenntartotta a kerepesi úti szinházat, mig végre átadhatta a nemzetnek; vagy jobb lett volna-e bevárni az időt, mely Széchenyi tervét valósította volna meg - egy nagy alapra fektetett színházzal - és szinész iskolában képzett színészekkel? midőn van Nemzeti Színházunk, melyet jó és rossz időkben, pártfogók és támadók töméidekszer neveztek a nemzet szemefényének? és van színész-képző iskolánk is, mely már ma egy egész nemzedéknyi tehetséget szolgáltatott a magyar színművészetnek?! És oly céltalan ma már vitatkozni arról, nem lett volna-e helyesebb azonnal Operaházat építeni, és a népszínművet még egy ideig a drámai színházban a többi műfajjal együtt hagyni? midőn az Opera megnyitásától csak néhány hónap választ el bennünket, midőn a Nemzeti Színháznak nem a közönsége kicsiny, hanem a nézőtere, midőn a Népszínház oly előnyös vállalatnak bizonyult, hogy bérletéért versenyt futnak a vállalkozók!? s főképp midőn be kell ismernünk, hogy a Népszínház"megnyitása mily nagy hasznára vált már eddig is a Nemzeti Színháznak és eredeti drámairodalmunknak! Mert be kell ismernünk, hogy valamint a dráma és opera szünetlenül útját állotta egymás haladá-