Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - Drámairodalmunk a Nemzeti Színház megnyitása óta
gában, melyek közül csupán Szigligeti üldözött honvéd cimü színmüve aratott sikert. 1868 ismét hét új színmüvet tüntet fel a műsoron. Szigligeti a Bajussz al nyeri el a Teleki-jutalmat és a Trónkereső vel a Karácsonyi 4oo aranyas jutalmat. Bánk bán t és Kegyenc et kivéve, ennél nincs jobb tragédiánk. Az Adieu cimü egyfelvonásos vígjáték előnyösen ismertet meg egy új irót: Almást Balog Tihamért .Éj szaki Cydoni almá ja, melyet a budai Népszínházban előadtak, kevesebb tetszéssel került szinre a Nemzeti Szinházban. Rákosi Reggeli előtt cimü egyfelvonásos vígjátéka, Potemkin Ödön Thurzó János a és Bérezik Népszerűség e volt a többi. Ez utolsó osak egy előadást ért, de nem a mü gyöngesége, hanem politikai pértszempontból megítélt részletei szorították le a színpadról. A karzaton tapsoltak, fütyöltek, tomboltak, s másnap a további előadásokat hatóságilag meggátolták. Még egy sajátságos esemény tette ez előadást emlékezetessé. Az igazgatóság megtiltotta a tagoknak, hogy a jelenetek közt a közönség tapsára megjelenjenek. E tilalmat a szinlapokon is tudtára adták a közönségnek, azon kérés mellett, hogy a szinészek megjelenését ne kívánja. Réthyt /egy vidéki kortest személyesített/, épp az említett pártszempontból a közönség egy része percekig tartó tapssal erőszakolta a megjelenésre, mig végre a rendőrség - nagyobb zavart akarván elkerülni - megengedte neki a megjelenést. Ezzel az üdvös rendszabály ismét megszűnt. 1869 csak három új darabot hozott szinre, ezek közül is csak Almási Balog Tihamér A miniszterelnök bálja cimü egyfelvonásos vígjátéka ért hosszabb életet. 187o-nek négy új darabja közül egy sem maradt meg a műsoron.
