Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Drámairodalmunk a Nemzeti Színház megnyitása óta

elemeit. 1843-mal általában új^ fényes korszaka kezdődött a Nemzeti Színháznak és vele drámai irodalmunknak. Az a korszak^ melyet az ötvenes és hatvanas évek hanyatlásai közben a színművészet aranykorának szoktak nevezni. Az 1837-ben szervezett és 6 év alatt kifejlődött szinésztársaság tagjai tehetségeik egész pompájában ragyogtak. Minden szerepkör képviselője ekkor érte el művészete tetőpontját, és az ötvenes évek elejéig együtt emelték vállaikon a magyar azinmüvészet dicsőségét. Akik visszaemlékeznek, büszkén és gyönyörrel emlegetik azokat az előadásokat, melyeken Laborfalvy Rózát és Lendvaynét, Egres ayt, Lendvayt, Szentpéteryt, Lászlót, Fáncsyt és Barthát látták együtt föllépni; a régibb irók mellett láttak egy egész csoport fiatal irói tehetséget sarjadozni; e korszak adta drámairodalmunknak Vahot Imrét, Degrét, br. Eötvös Józsefet, Ober nyiket, Czakót, Hugó Károlyt és Dobsát. 1844-ben tizennégy új eredeti szinmü jelent meg a műsoron. A Két pisztoly és Zsidó Szigligetitől, A két Barcsay Jósikától, Mátyás diák Balogtól, Éljen az egyenlőség Eötvöstől, Farsangi iskola Vahottól, Örökség Obernyiktől, Kalmár és tengerész Czakótól, drámai műsorunknak mindmegannyi hosszú életű, kedvelt darabjai voltak. Még Vörösmarty két szinmüvét kell ez évből fölemlítenem, Cllley és a Hunyadiak cimü történeti szomorújátékát ós Fátyol titkai cimü vígjátékát. Mindegyik két-két előadást ért meg.