Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - Drámairodalmunk a Nemzeti Színház megnyitása óta
rák forintra/ami nagyon gyakran megesett/, akkor a szerző elvesztette jogát a lo %-hoz. Két év óta a szinmüvek három elaő előadása a bruttó jövedelem egy-egy harmadával, a későbbiek a jövedelem lo %-ával dijaztatnak, és e százalékok az egy estére eső bérletösszegből is fizettetnek... A történeti darabok Írását illető tanácsokat, bár maga Vörösmarty sem követte, mert hat előadott darabja közt csak egy egészen történeti tárgyú van /Cilley és a Hunyadiak /, szin tén megfogadták drámairóink, a maga Szigligeti csak 1838-ban négy történeti drámát adatott elő, um. Vazul t, Abát, Pókaiakat és a Gyászvitézek et. Jósika Adorjánok és Jenők cimü szomorújátéka 3 előadás után végképp letűnt a játékrendről. Vörösmarty Marót bán ja, melyet csak Jókainé, Egressy és az idősb Lendvay művészete tartott hosszadalmasabban a műsoron, e jelesek letűntével adhatatlanná lett. Még Kúthy Ariadne j a adatott egyszer. Gaál Peleskei nótárius a, mely mai napig egyik legkedvesebb darabja a jóizü mulatságot kedvelő közönségnek, volt - színpadi hatás tekintetében - az óv legnagyobb sikere. Ez évben került szinre ugyancsak Gaál Józsefnek A szerelem és champagnei cimü, több kiváló eredeti alakkal és eleven ötletekkel fűszerezett darabja; végre Páy András Közös ház cimü 1 felvonásos kis vigjátéka és Balog István Ludas Matyi ja gyarapította az eredeti darabok számát. Ez utóbbi, amellett hogy sokszor adott vasárnapi bohózat volt, arról is nevezetes, hogy Szerdahelyi Józsefet mint zeneszerzőt megtámadták, és a színháztól csaknem elüldözték a Schodelné-imádók, amiért Schodelné legjelesebb szerepének^Rómeónak egyik áriáját merészelte felhasznál
