Kolta Magdolna: A Népszínház iratai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 16., Budapest, 1986)

VI. A BIZOTTMÁNY ÁLTAL HÍRDETETT PÁLYÁZATOK

szinházi bizottmány lehetővé tenni, midőn 1890. deoember 31-i záros határidőre nyilvános pályázatot hirdetett, melynek tár­gya volt : a. ) az alkalomnak megfelelő, lehetőleg népies irányban tar­tott szinmü. b. ) egy ily műbe beillő magyar stilü zeneköltemény. Megbízatásunk értelmében van szerencsénk e pályázatok ered­ményéről véleményünket és javaslatunkat a tekintetes bizott­mány elé terjeszteni. Á drámai feladatra összesen tizenöt dolgozat pályázott. De sajnálattal kell kijelentenünk, hogy ezek egyike sem emelke­dik tul a kísérletezés mértékén, - legtöbbje odáig sem jut el, hogy komoly kísérletnek számítson. Mindössze két-három dolgozatban találtuk némi nyomát az irói tehetségnek, s még ezek is nagyon távol állnak attól, hogy drámairól alkotásra helyes önbirálattal vállalkozni mer­hessenek. Egyik másik alakot életerős színekkel dolgozták ki, egy-egy jelenetük elég külső hatásra van kiépítve, a párbe­szédekben megcsendül olykor a szerencsés inspiráció hangja, villog egy kis ötlet, elmésség. - Ebből áll aztán minden eré­nyük, - Arra, hogy egy logikusan megszerkesztett történetet tudjanak kigondolni, nincs elég képzeletük, s hogy azt szín­padra alkalmazni bírják, nincs elég színpadi ismeretük, fe­gyelmezettségük, jó Ízlésük. A pályafeladatot általában félreértették. Szinmü kívánta­tott tőlük, mely az 1848. március 15-i budapesti eseményeket fölelevenítse a közönség előtt. S a pályázók egy része az egész szabadságharcra kiterjeszkedő látványos darabot próbált készíteni, csatajelenetekkel, tablókkal és apotheózisok egész sorozatával, másik része pedig a márciusi eseményekre közöm­bös családi drámába szőtte bele durva és erőszakos öltésekkel a sajtó felszabadításának ós a Muzeum-kerti népgyűlésnek tö­meges jelenetét. Hogy azok a családi drámák semmi szorosabb összefüggésben ninosenek a beléjük állított történeti képek­kel, és hogy főalakjaik ezekre semmi befolyást nem gyakorol­nak, még a legkisebb hiba. Elfogadnók mi a pályakérdés oly megoldását is, mely a történelmi elemet háttérbe állítja ós

Next

/
Oldalképek
Tartalom