Kolta Magdolna: A Népszínház iratai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 16., Budapest, 1986)

BEVEZETŐ

volt, a bérleti szerződések megkötése. Ez a tárgyalássorozat egyre inkább az anyagi szempontok előtérbe kerülését mutatta. A pályázók közül általában azt választották, aki a legmagasabb bérösszeg fizetésére vállalkozott. Az ajánlatok realitásának felmérésére tüzetesen megvizsgálták a pályázó anyagi helyzetét, s vállalkozói-ajánlattevői biztosítékot is követeltek, amely osőd vagy a bérlettől való visszalépés esetén a bizottmányé maradt. A bizottmánynak külön vagyonkezelése volt: a külön népszínházi alap, melyet 1892-ig Piufsich Alajos, a Pesti Hazai pénztárosa bizottmány! pénztárosként kezel, majd az ő takarékpénztári sikkasztása és öngyilkossága után a fővárosi számvevőséghez kerülnek a bizottmány pénzügyei (1892-1928 közötti számadáskönyvek, pénztárnaplók a népszínházi alapítvány számviteli iratanyagaként külön állagot képeznek Budapest Főváros Számvevősége irataiban). A műszaki karbantartási ügyekkel foglalkozó iratok mellett az alapítványi vagyonkezelés foglal el jelentős helyet a bizottmány irataiban. Egy, a szövegválogatásban nem szereplő feladatról kell még szót ejteni: a bizottmány nemcsak a színháznak, hanem a tagok segélyegyletének, később nyugdíjintézetének is felügyelő szerve volt. A nyugdíjintézet évi közgyűléseinek, illetve az igazgató választmánya által tartott üléseknek jegyzőkönyvét rendszeresen bemutatták a bizottmánynak, s jóváhagyását kérték a nyugdíj intézeti tagfelvételi, segélyezési stb. ügyekben. A népszínházi bizottmány iratai kezelésének módja elvileg jegyzőkönyvek évenként folyamatosan számozott pontjaihoz kap-