Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)
Források - 1839 - 1840
kiegészítő részét, mindég sokkal nagyobb, sokkal mélyebb jelentőségű ügynek tartott, mint az más nemzeteknél, hol a színház talán inkább csak és néhol egyedül mulatságnak helye, mert tudta azt, hogy nemzeti öltözet, szokások és nyelv közt ez utolsónak enyésztével megszűnik a nemzet is azon nemzet lenni. — Tudván pedig azt, hogy célt az ahhoz vezető módok s eszközök nélkül nem lehet elérni, voltak vármegyék, voltak egyesek, kik evégre kisebbnagyobb, de mégsem elégséges sommákat ajánlottak, sőt küldöttek által a tekintetes KK. és RR. kezébe, melyeket a tekintetes Rendek adakozása még nagyobbra emelt. Mindent elkövettek a tek. KK. és RR., hogy a többi tek. vármegyék maguk kívánságával is öszveolvadt óhajtásinak eleget tegyenek, vettek evégre a Hatvani utcában egy szép telket; azonban mivel annak árát a színi pénztár csak részenként fizethette, és a hátralévő árnak kamatjait Jüttner és Deronnak, kiktől a telek vétetett, később pedig ezeknek tartozásaikat a ns. [nemes] vármegye általvállalván, az ország cassájának, valamint a telektől járó adót sz. kir. Pest városának fizetni kelletett, tanácsosabbnak tartatott az igen keveset vagy éppen semmit sem jövedelmező telket, nehogy utóbb az magamagát megeméssze, eladni; mert kivévén, hogy Unger Antal azon teleknek egy esztendei használásáért 200 ft, nemkülönben valamely Comes nevű francia ezen magosabb célra szánt telken felütött deszkabódéjábani komédiázhatásáért 80 ft fizetett, majd semmit sem hozott be. Látván így, hogy a Nemzeti Színház nem építtetik, látván, hogy az arra szánt telek eladattatott, némely tek. vármegyék, mintegy letévén már a reménységrül is, s talán az országban létező más színházak s jádzó társaságok felsegélésére kívánván az adott sommákat fordítani, azokat visszakövetelték, és mivel az összetett pénzek hová lett fordítását is tudni kívánták, méltóztattak a tek. KK. és RR. a színi pénztár állapotjának kidolgozását parancsolni, melyet főszolgabíró Zlinszky János úr elkészítvén 1831-ik esztendei december 11-én be is adott, a tek. KK. és RR. pedig azt valamennyi ns. vármegyékkel közölni méltóztattak, és a pénzek továbbá is a tek. KK. és RR. kezelése alatt maradtak; de a színház a teleknek és kívántató pénz hiánya miatt nem építtethetett -- hanem
