Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)
Források - 1832 - 1836
I 1836. április 29.» országos ülés [Főrendi viszonizenet a Nemzeti Színház tárgyában] Sopron vármegye első követe [Nagy Pál] kijelentette abbéli fájdalmát, hogy a főrendek mindenben, mit a Karok és Rendek a nemzeti jólét, kimívelődés tárgyában őfelsége eleibe kívántak terjeszteni, gátat vetettek, ezt pedig különösen a nemzeti nyelvre nézve annál fájdalmasabban veszi, hogy egy nemzetnek fennmaradását egyedül csak a nyelv teszi, és a főrendek, kik a nagyobb birtokú világiakból és a főpapságból állanak, kik hasonló nagy jövedelmű jószágokat bírnak, azon 400 000 forintoknak, melyek egy nemzeti játékszín építésére kívántattnának, megajánlását megtagadták. És miért? Talán ezért, mert sokallják a fizetést. Hiszen akik a hazának nagyobb részét bírják, éppen azoknak nem kellene a nemzeti nyelv terjesztésére, kimívelésére való áldozatokat megvonni, meggondolván azt is, hogy nem lehet minden terhet egyedül a köznép nyakára tolni, mely esztendőnként az adófizetéssel és katonatartással együtt, azt lehet mondani, 8 millió forintokat fizet. Valójában a papság meggondolhatná, hogy ha a nemzet látja az ilyenekben való fösvénységét, egyszer feltalál benne ébredni az a gondolat, hogy azon nagy jószágot, melyet - mint ők mondják - Sz. István első királyunk nékik bizonyos végre, mi akkor szükséges volt, adott, most, midőn már az a szükség megszűnt, elvegye tőlök a jószágot, és annak jövedelme egy részét fordítsa olyanokra, melyek a nemzeti jólét [et] és virágzást előmozdít ják. Megjegyzette erre az Elölülő [Somssich Pongrác kir. személy nök] , hogy mind a Főrendek, mind az egyházi rend törvényes kötelességének annyira megfelelt minden időben, hogy ilyen szemrehányásokat éppen nem érdemel. Ung vármegye követe, Bernáth Zsigmond előadta: Küldői forró óhajtása volt, hogy minden nemzetiséget gyarapító intézetek a jelen törvényhozás által létrehozattassanak, és evégett munkás részvételekre is készek voltak, igen természetes tehát, hogy
