Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)
Színházpolitikai kérdések a reformkori országgyűléseken /utószó/
/az országgyűléseken is ezzel foglalkoztak legtöbbet/: hogyan és miből hozzák létre, tartsák fenn a nemzeti színházat? A felépítés és a működtetés pénzügyi feltételeinek, fedezetének előteremtésére, biztosítására sokféle elképzelés született. 1 ^ Az országgyűlési vitákban, irományokban is találkozunk a királyi, a városi, az egyesületi, a megyei és az országos színház gondolatával. A különböző megoldások időben egymás után jelentek meg ugyan, de felbukkanásukat követően egymás mellett éltek tovább. Mindig a körülményektől függött, hogy melyik került előtérbe, miként a megvalósítás is a politikai-társadalmi harcok mindenkori állásának volt a függvénye. A legtöbb európai országban - így a szomszédos Bécsben is a nemzeti színházat a király alapította, és a kincstári költségvetésből segélyezték. Magyarországon idegen uralkodóház volt, s a bécsi udvar és kormány nemhogy támogatta volna, hanem igyekezett - többnyire közvetett, burkolt formában - megakadályozni' a magyar nyelvű színjátszás megerősödését. A királyi alapítás majd alább hagyva: a királyi segély - csak néhány kormánypárti vagy kormányhű nemes és író ötlete maradt, megvalósítására semmi esély nem volt. A kormány a már felépült Pesti Magyar Színháznak sem volt hajlandó segíteni; a Helytartótanács a pénzalap hiányára hivatkozva utasította el a részvénytársaság folyamodvá15 . / nyat. A reformellenzék egyébkent nem is szorgalmazta a királyi támogatást: attól tartott, hogy ez a kormány túlzott befolyását eredményezné a kifejezetten nemzeti ügynek számító színházban . Az 1810-1820-as években a rendek többsége megelégedett volna azzal is, ha a magyar színjátszó társaság /társaságok/ a nagy és szép pesti városi színházban - amelyet akkor német társulatok béreltek - állandó játéklehetőséget kap /kapnak/. 18251826-ban néhány ellenzéki követ tovább akart lépni: az épületet kizárólag a magyar színészek otthonává kívánta tenni, kitiltva onnan a németeket. Elképzelésük szerint a színház megmaradt volna városi tulajdonban, de csak mérsékelt bérleti díjat állapítottak volna meg, hogy a magyar társulat fenntarthassa magát. Pest város vezetői erre nem mutattak hajlandóságot /nem akartak a haszonról lemondani/, sőt követeik határozottan tiltakoztak a
