Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)

Források - 1843 - 1344

értelmében ezen országos választmány tagjait öszvesen terhelő fe­lelősség súlya semmiképp nem terhelheti, mert amint az első szám alatt felhívott kegyelmes kineveztetésem soraiból kitetsző, én ezen országos választmány elnökének 1842-ik évi június 21-ikén helyettesíttettem, a kérdéses 20 000 pengő forintok pedig Szent­miklósy Rudolfnak előttem elnökösködött gr. Teleki József úr ő­ex.-ja által némely Pesten lakó választmányi tagok hozzájárulá­sával - eszerint minden legkisebb befolyásom nélkül — ajánltattak meg és utalványoztattak, sőt mi több, ezen egész pénzöszveg, mint ezt a levéltárban letett hiteles adatok s az országos választmány alázatosan ide '//. alatt mellékelt eredeti hiteles jegyzőkönyvé­nek a VIII-ik ülésről vezetett sorai, de magának Szentmiklósy Rudolf úrnak az eredeti kötelezvényen látható nyugtatványai is nyilván kimutatják, őáltala elnökségem kezdeténél három hónapok­kal elébb, éspedig három részletben, jelesen 1842-ik évi febru­ár 27-én 8000, ugyanazon évi március 2-ik ismét 8000, végre u­gyanazon évi március 24-ik 4000 pengő forintokban fel is vétetett a színházi alapítványi pénztárból. Nem lévén tehát ezek szerint legkisebb befolyással a kölcsönnek sem megajánlásában, sem annak utalványozásában vagy kiadatásában, a felelősség terhe reám jog­szerűen csak azon esetben háromolhatna, ha azon vád illethetne, hogy elnökségem átvétele után bármit is és bármennyire is az a­lapítványi pénztár biztosítására vezető hivatalos eljárásomban elmulasztottam volna. Hogy azonban e reám bízott kötelességekben minden serénységgel és híven jártam el, bőven kiviláglik a követ­kezendőkbó'l. Megértvén elébb a hírlapok útján Szentmiklósy Rudolf csőd alá jutását, később pedig az országos pénztári hivatalnak felszólí­/ / / 3 tasomra adott s szinte alázatosan idecsatolt 3'/. válaszából azt, miszerint az öszves 20 ezer pengő forintok neki kifizettettek, nem késtem k[irályi] alapítványi főügyigazgató Steinbach Ferenc 4 urat 1842-ik evi július 31-iken elbocsátott levelemmel /4"/./ azonnal hivatalosan megkeresni, hogy a csődperben ezen tőkének visszaszerzésére legott törvényesen intézkedjék; egyszersmind pedig hatályosabb intézkedhetés végett az egész országos választ­mányt augusztus hava 24-ére egybehívtam, melynek intézkedései nyomán sűrű hivatalos megkereséseket intézek részint tek. Gömör

Next

/
Oldalképek
Tartalom