Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)
Források - 1843 - 1344
nevezett megye kevesebbre számolt a múlt országgyűlésen, s a törvény is összesen csak 50 000 forintról szól. Ráday [Gedeon] /Pest megye követe/ ez iránt előtérjeszté, miképp megyéje, miután követelését benyújtá, még hosszas ideig kezelte a színház ügyeit, s díszítményeket is készíttetvén, költségei ezáltal növekedtek. Egyébiránt csodálkoznia kell, hogy a Rendek magokat fölmentvén, éppen azon megyét támadják meg, mely tartozása fölött még előlegezett is a nemzetnek. Ezeknél fogva Pest megye követelése is kifizettetni rendeltetett, mégpedig a conservatoriumra szánt tőke kamataiból. A Szentmiklósy Rudolfnak adott kölcsönért, mely csőd által veszélyeztetik, az országos választmány ellen tüzes kifakadások történtek. Ujabb adat ez, monda Somssich LPál] /Somogy megye kö vete/ , hogy addig bajosan megyünk valamire, míg felelős igazgatót nem állíthatunk élőnkbe. Az országos választmány egyik tagja, a jászkun kerületi követ [Szluha Imre] a választmány mentségére fölhozá, miszerint Szentmiklósy Rudolf rendes megyei bizonyítvánnyal s jószágai hiteles összeírásával folyamodott kölcsönért előbb a kamarai pénztárhoz, s miután abban éppen nem volt elég pénz kéznél, akkor intézé folyamodását a színházi országos választmányhoz. A választmány csak később tudta meg, hogy az összeírt javak nem a folyamodónak, hanem ipának tulajdonai. A választmány tehát csak annyiban kárhoztatható, amennyiben Gömör megye bizonyítványainak hitelt adott. Egy másik küldöttségi tag ezek fölött még tudata a Rendekkel, miszerint a csőd kiütvén, azonnal megtétettek minden lépések a nemzet követelésének megmentésére, s valóban az adós ipa Ígérkezett is jótállani. Gondoskodott a választmány ügyészről is, s ez által is úgy van értesítve, hogy az érintett kölcsön veszélyen kívül van. Hasonló felvilágosítást nyújta Gömör követe, megjegyezvén, hogy midőn megyéje részéről bizonyítvány adatott, valóban birtokában volt a jószág a nevezett Szentmiklósynak, s betáblázások is azon hosszas időszakban tétettek ellene, mely az utalványozás és pénzfölvétel között lefolyt. Mindezek mellett a választmánynak egyik tagja is, ki a kérdéses kölcsön iránt későbben értesülvén, ellenmondást tőn,