Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)
Bevezetés
elnöklő nádor állapította meg, lehetőség nyílt rá, hogy egy-egy kérdés főrendi vitáját hónapokig halogassák, vagyis az alsótábla követeléseinek vagy reformindítványainak megvalósulását ezzel is gátolják. Az izeneteket vagy elfogadták egészen, vagy módosítást javasoltak, vagy visszautasították. Ha egyszer elfogadtak valamit, azt többé már nem vehették vissza, a következő országgyűlésen sem. A döntést válasz- /vagy viszon-/ izenetben tudatták az alsótáblával. A szóbeli izenetre itt is alkalom nyílt; ezt is az ítélőmesterek vitték át. A két tábla olykor közös, ún. elegyes üléseket / sessio mixta / tartott, szintén a nádor elnökletével. Az elegyes üléseken történt meg a királyi leíratok átadása és felolvasása, a két tábla megegyezésével készült felíratok, törvényjavaslatok, sérelmek stb. felküldése, az országos bizottságok jelentéseinek benyújtása, a szentesített törvények kihirdetése stb. Az országgyűlés felirataira a király válasza - beleegyezése vagy elutasítása - a királyi leiratokban / benigna resolutio / érkezett. A felírásból és a rezolucióból állapították meg a törvény végleges szövegét a két tábla képviselői és a királyi kancellária küldöttei az ún. concertation ; ilyen concertât ió utoljára 1844-ben volt. Miután a király jóváhagyta, szentesítette, törvény lett, majd a megyei kihirdetés után hatályba lépett. A király, sőt már a főrendi tábla is bármely izenetet, feliratot visszavethetett, s e jogával gyakran élt is, így némely tárgyat kétszer, néha többször is megvitattak, akár egy országgyűlés idején is. Mivel az országgyűlés ügymenete egyébként is rendkívül bonyolult volt, a felvetett kérdések tárgyalása elhúzódott, hosszú időt vett igénybe. Ráadásul a pótutasítások megérkezése is várakozásra kényszerítette a követi táblát. Nem véletlen tehát, hogy a reformkori országgyűlések - az 1830-as és az 1847-1848-as kivételével - oly hosszadalmasak voltak, s tulajdonképpen mindegyiknek - nem számítva az 1848-ast - a királyi sürgetés vetett véget. Az országgyűlési tanácskozások menetének meggyorsítása,
