Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)
Források - 1839 - 1840
eszközül szolgálhasson, azon okból a Pesten fennálló magyar színházat küldői országos pártoltatás alá kívánják vétetni, oly feltétellel azonban, hogy az annak fenntartására megkívántató költségek nem országos felvetés, hanem szabad ajánlások útján, önkéntes adakozások által szerkeztessenek össze, s ily módon valamint már eddig is nevezetes sommákat adakoztak küldői azon játékszín felállítására, úgy ezentúl is kívánják további lehetős segedelmeket kimutatni, mennélfogva abban, hogy a Karok és Rendek most felolvasott izenetjek értelme szerént azon nemzeti színház költségeire 450 000 ezüstforintok a nemességre felrovattassanak, küldői részükről a szóló teljességgel meg nem egyez, s ezen nyilatkozását biztosításául a naplóba beiktatni kívánja. Mosoni követ /Sőtér Ferenc/: Az ajánlásra felhatalmazva nincsen, küldői azonban mindaddig, míg a mostaninak állásáról környülállásosabb tudósítást nem nyerendenek, az ajánlásra nem egykönnyen hajlandók. Kalocsai főkáptalan követe /Szathmáry Antal/: Thália templomát általánosan véve se erkölcs, se nyelv oskolájának nem tartja. Erkölcs oskolájának nem, ezt pogány Cicero is elismerte, Tusculánai kérdések 4-ben, midőn azt mondja: "0 praeclaram emendatridem vitae, quae amorem flagitii et levitatis auctorem in concilio Deorum collacandum putet! de comoedia loquor, quae si haec flagitia non probaremus, nulla esset omnino." De nyelvterjesztésre sem tartja legalkalmatosabbnak, mert sokkal célirányosabb, nagyobb sikerű módok vágynak mind ezt, mind az erkölcsiséget s emellett a mívelődést is terjeszteni, úgymint oskolák, nevelőházak, praeparandiák, stipendiumok. Ezeket vegyük előbb figyelembe, mint a színházat, melyet legfentebb is kellemesen mulattató helynek a szóló tekinti. Már a Pesten fennálló színházra annyi költségeket tenni ő annyiból is céliránytalannak véli, mivel abba, és az ottani mulatságban az ország lakosaiból kevesen, legfeljebb a pestiek és budaiak, ezeknek is csak egy kis része vészen részt, s ugyanazért megegyező-e az igazsággal a színházra fordítandó költséggel és adózásokkal terhelni azokat, kik abban talán soha részt nem vesznek, abból semmi hasznok vagy mulatságok nincs, mely se a nemzet, se egyes polgár boldogítását vagy jólétét elő nem mozdítja? Meggyőződése szerént