Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)

Források - 1839 - 1840

amelyben mind énekesek, mind színészek mind a két nemből rend­szeresen képeztetnének. Egy ilyen intézet zsengéje a pesti hangá­szati egyesületben már feláll, ez napról napra nagyobb tökélyre hág, s ha a haza által legalább 100 000 forinttal pártoltatnék, céljának tökéletesen felelne meg. Ehhez képest azt indítványoz­ta a szóló, hogy evégre a most kijelelt summa országosan ajánl­tassék, s e tárgynak további elrendelése a színház ügyében ki­küldendő országos választmányra bízassák. Pest városa követe /Tretter György/: Aki akarja, hogy Pesten a magyar nyelv s a nemzetiség elterjesztessék, annak egyszers­mind akarnia kell, hogy ugyanazon városban a magyar színház fenn­tartassák. Ezen axióma igazságát csak az tagadhatná, ki a szín­ház nagy befolyását a mívelődésre s nyelvre kétségbe hozná. Már a rövid háromévi tapasztalás is tanítá, hogy a magyar színház, ámbár mellette egy német színház fennáll, részint legalább tel­jesíté hivatása legszebbikét, ti. azt, hogy az idegen ajkú kö­zönséget a szellemi mulatság médiuma által halkan a honi nyelv­hez mind inkább csatolá, mert a szóló hivatkozni mer azok tanú­bizonyságára, kiknek állandó lakásuk Pesten van, vajon tele há­zaknál nem áll-e a nézőknek legalább a harmada idegen ajkú né­zőkből. Pest városa nem tulajdon ellensége, hogy azt hinné, hogy saját jóléte az egész ország jólététől el van különözve, hogy ne volna meggyőződve, miszerént maga mindinkább öregbedni fog, ha az egész nemzet a nyelv közös kötelékében megerősödik. Saját ér­deke gerjeszté benne a sympathiának e homályos érzelmét, mely már jelenleg a kötelességnek világos eszmélytetére kifejlett. Ezen elismerésnek tulajdonítható ama részvétel, mellyel Pest vá­rosa a magyar színház ügyét mindég pártolá. Nemcsak kész vala s jelenleg is kész egyik legszebb terét egy új s nagy nemzeti szín­ház felépítésére kijelelni, mely tér házhelyekre felosztva pénz­tárát nevezetes tőkével öregbítené, hanem egyszersmind a jelen ideigleni magyar színház felállításához is 15 000 forinttal já­rult, s a részvényeknek nagy része polgárai között kelt el. Ám­bár tehát a jelen javaslatra nézve utasítása nincsen, mégsem hi­szi, hogy küldői akaratját eltévessze, ha meggyőződését követvén a javallatot egész kiterjedésében pártolja, sőt Pest megye újab­bi indítványát elfogadja. Legyen szabad a szólónak egy, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom