Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)
Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Wesselényi és a színház
nagy anyagból csupán 9 darabot választottam ki. Az anyag a maga teljes egészében a kolozsvári színház történetének most készülő okmánytárában fog megjelenni. . . A szép terveket elsodorta a háború, s az iratoknak azóta nyoma veszett. 1944 után Szentimrei Jenő megírta a marosvásárhelyi színjátszás törtenetet, es kis kötetében találunk egy korábban ismeretlen, Wesselényihez címzett Marosvásárhelyről keltezett levelet. A Wesselényi családi levéltár sorsáról többször jelentek meg híradások a Magyar Könyvszemle hasábjain, de az irattár csak századunk harmincas éveiben jutott a teljes és korszerű rendezés stádiumába. Kelemen Lajos és Szabó T. Attila végezték el ezt a munkát, mint ahogy erről Szabó T. Attila közleményéből értesülünk.•* Nincs tudomásunk arról, hogy-'.azóta valaki színháztörténeti szempontból átnézte volna a gazdag gyűjteményt. Pedig a Telekiek, a Bánffyak, Toldagiak mellett a családi levéltárak közül a Wesselényieké tartogathat újabb meglepetéseket a kutató számára. Az 1974 óta érvényben lévő levéltári rendelet nem tette lehetővé, hogy e tanulmány szerzője betekintést nyerjen az iratanyagba. A magyarországi levéltári gyűjtemények közül az egykor Debrer cen városáé (most Hajdú-Bihar Megyei Levéltár) tartalmazott eddig feltáratlan Wesselényi anyagot. Előkerültek levelek Szegeden is, és jónéhány itt közölt levelünk eredetije a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Széchenyi Könyvtár, a Magyar Színházi Intézet kézirattárában, illetve az Országos Levéltár különböző fondjaiban található. Az utóbbi évtizedben előkerült levelek egy részét az Irodalomtörténet hasábjain tettük közzé.^ 2. Wesselényi és a színház Egy részletes Wesselényi életrajz hiányában ma sem tudunk pontos választ adni arra a kérdésre, hogy mikor és miképpen találkozott Wesselényi először a színházzal. Elszórt nyomok azonban sejtetni engedik, hogy még zsenge ifjú korában, tanulmányai fogékony éveiben fordul érdeklődése a drámairodalom és a színjátszás felé. Az édesanya, Dániel Polyxéna - az irodalomban és tudományokban jártas asszony - nagy gondot fordított öt gyermekének a neveltetésére. Egyetlen fiának taníttatását pedig különösen szerette volna jó kezekben tudni. Az erdélyi református főkonzisztóriumhoz küldött leveléből kitűnik, hogy Cornides Dániel (1732-1787), a későbbi neves történettudós öt éves külföldi tanulmányutjának költségeit azért fedezi, mert hazatérése után Miklós oktatását, felkészítését bízza rá.
