Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Előzmények

ahonnan egy szerencsésebb kor kutatója kibányászhat eddig még nem ismert, a korabeli színjátszásra vonatkozó fontos dokumentumokat, köztük természetesen Wesselényi által és Wesselényihez írott színházi leveleket is. Elődeink, a történelmi mult tényeit respektáló, a különböző korok emlékeit, dokumentumait megőrizni kívánó gyűjtőhelyek létrehozói éppen ilyen célokkal, a "megőrízni-megtartani" gondolat jegyében gyűjtötték össze azt a gazdag anyagot, amelyet mi már csak szórványközleményekből ismerünk. Idős Wesselényi Miklós 1809. október 26-án bekövetkezett halálát követően a "vasember" legendásított alakja élt a köztudatban mindaddig, míg az egyetlen életben maradt fia, az "árvizi hajós" országos visszhangú tetteivel az apa emlékét el nem homályosította. A reformkor érdeklődése természetesen elsősorban az ifjú Wesselényi közéleti szereplése iránt tanűsitott pozitív vagy negatív töltésű érdeklődést, az apának emlékét kikerekített anekdoták torzítják igazságtalanná a múlt század közepének és derekának évtizedeiben. A vesztett szabadságharc után, 1851-ben Kemény Zsigmond az, aki először állít immár közös emléket apának, fiúnak A két Wesselényi Miklós című esszéjében. * Ekkor Pest újra messze esik Zsibótól, a Wesselényiek otthonától, s a Pesten papírra vetett írás szerzője így mentegetőzik: "

Es ha adatok volnának kezeim között, az idősb Wesselényi Miklóst külön tárgyalnám; de miután mostani viszonyaink közt minden érintkezés Erdéllyel nevezetes akadályokra talál, az apa törté netéből csak annyit említek, mennyi a fiú jellemének, élményeinek és hibáinak ismeretére útmutatóul szolgál... A kiegyezést követő évek, évtizedek teszik lehetővé, hogy a partiumi zsibói kastély családi levéltárából egyre több dokumentum kerüljön napvilágra. A kastélyt idős Wesselényi Miklós építette, s ha falai meg is maradtak a történelem forgószelében, a hozzá hasonló kastélyok sorsát nem kerülhette el: 1849 végén a zsibói kastélyt is felforgatták, kirabolták. Nem utoljára. De a kiegyezést követő években a két Wesselényi unoka: Béla és Miklós a dúlás után megmaradt családi irattárat szívesen bocsájtotta a kutatók rendelkezésére. 1871-ben Jakab Elek cikksorozatot ír az erdélyi színészet 1792-1855 közötti történetéről. ^ A közleményeiben már néhány Wesselényi-levélidézet is előfordul; igaz, az idézett források nem a Wesselényi családi levéltárból, hanem a színház levéltárából valók. Jakab Elek kísérlete a színháztörténet felvázolására felkeltette az érdeklődést a Wesselényi-levéltár iránt. Szilágyi Ferenc történetíró kedvet kapott mindkét Wesselényi alakjának történelmi megörökítéséhez, ezért 1874-ben leutazott Zsibóra, a családi levéltár átnézésére. Saját feljegyzése szerint július közepétől 5 hétig tartózkodott a kastélyban, egyes iratokat lemásolt, másokról jegyzeteket készített. A levéltár ekkor mintegy 22 000 darab iratot tartalmazott. A két portré elkészült, s egy fejezet keretében - vázlatosan bár - megpróbálja első ízben feltárni az idős Wesselényi és a színház kapcsolat tát. Néhány színházi vonatkozású levéltöredéket bedolgozott tanulmányába. K. Papp MiklósJ a lelkes iratbúvár, a Történeti Lapok és a Magyar Polgár szerkesztője is a levéltár átnézői között volt, és a le-