Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

LEVELEK (1-108. sz.)

Nagyvárad, 1798. augusztus 11. Nagyságos Uram. E hónapnak 3-ik napjátul irott levelét Nagyságodnak csak 11-re vettem, mert itthon nem voltam és igy a mi rossz két musicusainkat el nem küldhetem: de a czigányainkat tegnap elindítottam és gondolom a mi hasznokat vehetik nekik, ma meg is próbálják ó'ket; Sehy Ferencz uram volt nálam, ő maga is látta, hogy azok nem arra valók, mert valóban felette rosszak és igy az éneklés, mivel legelső' hallás volna ez a magyarok eló'tt, rossz effectust tenne; én magam beszéllettem Sehy urammal és jól tudom, hogy a publicumot semmi nem alliciálja ugy, mint az muzsikás ének; mert valóban a mely fül abban gyönyörűséget nem érez, Mydás legyen; de ellenben a rosz musica a legszebb hangot is kellemetlenné teszi; igy tehát semmit nem vesztünk elmaradásokkal; igyekeztem én másfelől is valamit tenni, hogy tudniillik a delettansokat öszve-szerezem; de azok is (a kik különben örömöst cselekednék) illy munka üdéjén mind szijjel vannak; bár annyira menetinek, Hogy a mint Sehy uram igérte, Debreczenyből ide jönek, akkorára haza kerülnének? azonban jövendőre is a mit tehetünk, elkövetjük és nagy reménségem vagyon az dolog jó kijövetelén és hogy talán az jó effectusa szerencséltetni fog bennünket, hogy Nagyságtokat közöttünk tisztelhetjük. Most pedig ajánlott gratiájában örökös tisztelettel maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Beöthy László G. Saurral éppen most beszéltem, köszönteti Nagyságodat és nagyon óhajtja, hogy Zsibón tisztelhesse Nagyságodat.