Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Wesselényi - a Levelek tükrében...

Szegeden a tanácsiak mellett azt a Vedres István földmérőt keresi meg és kéri fel biztosul, aki a magyar nyelv iránti lelkesedését színdarabírással is kifejezésre juttatta. A nyelv ügyében megjelentetett röpirata pedig nem maradt visszhangtalan a kortársak között. Nagyváradon először Beöthy László alispán a megbízott, majd Rhédey Lajos, Miskolcon Miskolczy György szolgabíró és Szrógh Sámuel prókátor, szolgabíró, Marosvásárhelyen a kulcsember Teleki Mihály, a Nyelvmívelő Társaság alelnöke (ügyvezető elnöke). De nemcsak sikerek övezik Wesselényi ez irányú tevékenységét, érik nem várt kudarcok is. Hiába kezdeményezi a brassói vendégszereplést, a városi tanács "ad acta" süllyeszti el levelét, és nem válaszol a megkeresésre. Szamosújvárnak van illusztris polgára, Gorové László, akit otthon elsősorban mint kereskedőt ismernek, az országban mint drámaírót. A Hazai és Külföldi Tudósítások beszámol drámáiról, azok sikeres színpadi bemutatásáról, 54 aminek a kezdeményezője éppen Wesselényi. Mégis, amikor 1807-ben felmerülne egy szamosújvári vendégszereplés terve, Gorove különféle kifogásokra hivatkozva hárítja el az ügy felkarolását. Azt hiszem, hogy az itt közlésre kerülő levelek érzékeltetik, hogy győzelemre vinni a színház állandósítását - ez még Wesselényinek sem volt könnyű feladat. A nehézségek, gondok, akadályok nagyon is sokfélék. A személyi torzsalkodás átkos "hagyomány" Kolozsváron is. Igazgató és színész Kolozsváron sem értelmezi egyformán a feladatokat. Kótsi Patkó János, a nagy tudású, vérbeli színházi szakember (rendező, író, fordító, zeneszerző, igazgató stb.) szangvinikus természete bizony nemegyszer nehezíti meg a színházi mindennapokat. Első Hamletünk (1793), s első színigazgatóink sorában, aki a színjátszás történetével ismerteti meg színészeit. Sajnálatos módon Wesselényivel folytatott gazdag levelezését csak egy csonka, töredék levele képviseli a gyűjteményben. Láng Ádám János terjengős beszámolója gazdag tárházát nyújtja az 1804-es év vásárhelyi gondjainak; ő sem könnyen fogad el utasításokat a helyi bizottság, személyesen Teleki Mihály főkirálybíró részéről, aki igazgatói elmozdítását is kilátásba helyezte az engedetlenségért. Wesselényi 1804 szeptemberi személyes megjelenésére van szükség, hogy a vásárhelyi ellentétek elsimuljanak. Bayer József az 1803-ban elkészült új színházi szabályzat és néhány levél ismeretében tanulmányt írt Wesselényi színházi társulatáról. 55 E tanulmány, mely időben a Ferenczi monográfiáját megelőzte, a hiányos források alapján e társulat életének idillikus képét nyújtja. A,valóság sokkal bonyolultabb és problematikusabb volt a Bayer által rajzolt képnél. A mindenkori színigazgató Kolozsváron és 1803-tól Marosvásárhelyen is a helyben működő színügyi bizottsághak van alárendelve. A többi városokban - Debrecenben, Szegeden, Miskolcon a tanács által kirendelt személyé vagy személyeké a felügyeleti szerep. Elvben ugyan megvan a függőségi rendszer, amelynek élén Wesselényi áll, de az elv a gyakorlatban sokszor csorbát szenved. Éppen mert Zsibó térben távol van à játszóhelyektől. A helybeli tagok lelkes