Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Wesselényi - a Levelek tükrében...

helybeli színházi bizottság munkájáról. Tehát e bizottság reaktivizálása - még ha időnként változó személyekkel is - nagyon indokolt volt. A bizottság tagjai nemcsak az adakozásban jártak eló'l jó példával, de a ruhatár, a színpadi felszerelések bó'vítését, gazdagítását is segítették. Teleki Lajos továbbra is egyik legfontosabb segítőtársa maradt, de mellette új tagokat is meghívott a bizottságba. 1797/98 tele még az átmeneti nehézségek jegyeit viseli magán. Milyen színházat játszottak ekkor, milyen darabok kerültek a közönség elé? Sajnos nem tudjuk, csak azt, hogy Kolozsváron 1798. május 2-ig folytak az előadások az un. Pataki-házban, amelynek bérét még ki kellett fizetni. A társaság összetételének a javítása is a sürgős feladatok közé tartozott. A volt Kelemen-társulat egyes tagjai maguk jelentkeztek, másokért pedig Wesselényi üzent Pestre. Rehákné Moór Annát szerette volna megnyerni a kolozsvári színházhoz, de Ferenczit is korrigálva^O - a

z itt közzé tett 1799es Pestre küldött leveleiből - kiderül, hogy ez sajnos nem sikerült. 1798 tavaszán merült fel konkrétan is a kolozsváriak vendégjátékának a megszervezése. Addig csak egy rövid 1795-ös tordai vendégjátékukról tud a krónika - most viszont a vendégjáték a színházveze tési koncepcióban nagyobb szerepet kapott: a sikeres lebonyolítás esetén meg lehet oldani a kolozsvári színészek tavasztól őszig való foglalkoztatottságát. A népességi és nemzetiségi szempontokat figyelembe véve merült fel Debrecen, mint egyik célállomás. Wesselényi levélben keresi fel a város két legbefolyásosabb emberét: a főbírót és a polgármestert a színészek vendégjátéka ügyében. Figyelemre méltók Wesselényi Fekete Ferenccel közösen irt levelének érvei: "

. . . tökélletesen eleget akarván tenni kötelességünknek, elvégeztük magunkban, hogy mindent elprobállyunk, s ha ugyan enyészni kell ezen Nemzeti JátszóSzinnek, betsületes légyen az, ügy, hogy mint Phenix, porából fel éled hessen. Ezen czélra hathatósabb eszközt nem találhattunk, mint azt, hogy a Két Nemzeti Játékszínnek legjobb Személlyeit, a kiket hirtelen meg találhatunk egyben gyűjtvén Nemzetünknek azon részében a ki a Játszó Színnel, mind magával, mind annak hasznaival esméretes, a buzgóságot ujjra felindítsuk, a más részével pedig azt meg esmértessük, s hasznait meg izelitessük. . . Tehát kritikus korszakokban szól évszázadokon át az üzenet - legfontosabb feladat az értékek megvagy átmentése. A tanács vezetői pozitívan fogadják az ajánlatot, s 1798-tól hagyomány teremtődik: Kolozsvár-Debrecen között, s a két pont közt interludiumként megfordulnak a színészek Zsibón is, és legtöbbször Nagyváradon. A II. József halálát követő felbuzdulás sem tudta győzelemre vinni Magyarország és Erdély unióját, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság Magyarországra is kisugárzó tevékenysége, a színészek Wesselényi által kezdeményezett vendégjátékai közvetve éppen a mesterségesen létesített válaszfalak ledöntését célozták. A vendégjátékok rendszeresítése során a színház működésének anyagi szempontjait szerencsésen lehetett összekapcsolni a közös összetartozás tudatának az erősítésével. A két cél szerencsésen kiegészítette egymást. Wesselényi partiumi birtoka alkalmas volt arra, hogy a "vasember" egyidőben két irányba szegezze vigyázó tekintetét: s az állandó színtársulat nélkül maradt Magyarországnak nagy szüksége volt Wesselényi