Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Wesselényi - a Levelek tükrében...

Ekkor és az ezt követő években mérettetik meg igazán: mit érhet egy mágnás hazaszeretete... Intő példa figyelmeztet a helyzet súlyosságára: 1796 áprilisában elegendő támogatás hiányában megbukott a Kelemen-féle társulat, amely­nek tagjai szétszéledtek, közönybe fulladt egy hasznos kezdeményezés, amely néhány röpke évig magyar nyelvű színházi életet teremtett Pest­Budán. .. Kezdeményezni könnyebb, mint egy gondolatot győzelemre jut­tatni - bizonyítja Nagy János kísérlete is, aki 1796-ban Nagybányán kis létszámú színtársulatot alakított; 45 amelynek működési engedélyét a városi tanácstól megkapta, az igényelt támogatást azonban nem. Nagy­bánya után játszanak Nagykárolyban is, 46 s ez időből van egy bizony­talan adat arról, hogy Debrecenben egy bizonyos futó társaság a színé­szet becsületét megtépázta, 47 az a dat mögött Nagy Jánosékat sejthet­jük, akik messze elmaradhattak a várakozástól. Merre mentek, mi tör­tént velük? Van még egy nyom, amelynek részletei kiderítésre szorul­nak: 1797 januárjában arról tudósítanak Szatmárról, hogy " Az ezen Nemes Vármegyében letelepedett jádzó Magyar Társaságnak boldogítá­sára a vármegye tisztjei minden 100 forint fizetésekből három forinto­kat ajánlottak. .. - s a nyomuk elvész, a társaság sorsát illetően nem lehetnek illúzióink. Mindkét társaság sorsának a beteljesülése bi­zonyította, hogy egyedül a jó szándék még nem elég a megdicsőüléshez. A rendek még emlékezhettek Wesselényi országgyűlési beszédére, mely­ben azt fejtegette, hogy a színészet nemcsak a nyelvet pallérozza, vagy az erkölcsöket jobbítja, hanem " fenntartja a nemzeti charactert. . . ". Melyek az eltelt időszak tanulságai? Igaz, hogy Erdélyben nem követ­kezett be kényszerű őrségváltás a kormányhatósági szervek vezetésében, mint Magyarországon, így Bánffy továbbra is megmaradhatott a guber­nium élén, hiszen élvezte Bécs bizalmát: szemükben ő aulikus bürok­rata - valójában a változásokban megedzett taktikus politikus, aki ­különösen művelődéspolitikája révén - honfitársai előtt nagy respektus­nak örvendő hazafi. De az újra és újra kiújuló színházi válságot nem tudja, vagy nem akarja kiküszöbölni. A válság a felszínen mindenkor anyagi termesz etŰ: nincs pénz a színészek fizetésére, nem tudják a játszóhely árendáját kifizetni, nem jut elég pénz a ruhatárra, díszletre, a színházi felszerelések gyarapítására stb. , s mindezek gyakran vezet­nek személyi torzsalkodásokhoz, olykor a vezetők és a vezetettek ellen­téteihez, s ebben a kaotikusnak tűnő helyzetben nem lenne nehéz a ko­lozsvári színészetet is a Kelemenek társaságának sorsára juttatni.. . A helyzetfelismerés és az áldozatvállalás együtt jár Wesselényi gondolkodásában: 1797 nyarán vállalkozói minőségben veszi át a szín­házat, ami fordulat az erdélyi színjátszás történetében - olyan válto­zás, amely ugyan nem iktatja ki a meg-megújuló válságokat, de meg­menti a színházat a megszűnéstől. Mire vállalkozott 1797 nyarán? El­sősorban arra, hogy kifizette a társaság valamennyi adósságát, kárta­lanítja az adósokat, ami azonnali 5000 forintos áldozatot jelentett. Újra szerződtette a színészeket, számukra kidolgozta a "constitutiót". Remélhette, hogy hosszú távon jövedelmezővé toldja tenni színházát? Nem remélhette. Kolozsvár életében kétségtelenül megmutatkoztak a

Next

/
Oldalképek
Tartalom