Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)
Jegyzetek a levelekhez
parolámra - becsületszavamra, fogadalmamra, ígéretemre. Vice ispán - alispán. Latzkovits (György) - (1749-1826). Az 1790/91-es országgyűlésen egyik hangadója volt a Habsburg-ellenes köznemesi tábornak. 1792-tól fokozatosan felhagyott ellenzéki magatartásával. 1798-tól Pest megye első alispánja, majd udvari tanácsos. sub onore Responsabilitatis - a felelősség terhe alatt. 1799-ről nincsenek egészen pontos adataink. Azt tudjuk, hogy a kolozsvári társulat nagyobbik része 1799. április 16-tól november 17ig Debrecenben 105 előadást tartott (Ferenczi; i. m. 108.). 1798 tavaszától 1799 decemberéig nem játszottak színészek Kolozsváron, amihez valószínűleg döntő módon az járult hozzá, hogy 1798 nyarán Kolozsvár belső részét tűzvész pusztította el. A debreceni játékok idején Kótsi Patkó János volt az igazgató, és a színészek "mintegy 13an" voltak (MK. 1800. január 15.). 1799. december 26-án Kolozsváron A keleptzével kezdik az évadot. A színlapjukon a következő sorokat olvashatjuk; "Minekutánna Magyar Országnak némely nevezetes Várossaiban-is, ezen Institutum hasznos voltát meg^-mutatni szerentsenk lett volna; vissza táránk kedves hazánknak e Fo-Várossába, mellyben ezen Institutum első lélegzetét vette, és néhány esztendeig érdeme felett való pártfogást ta pasztalt. .. " (Színlapmásolat, MSZI színlaptár) Kelemen szerint; " Azonban L.B.Wesselényi meg tudván a Társaságnak lézengő állapottyát kívánta azt vissza fogadni, és ujabb Gondviselése alá venni, meg botsát- ván nekik törvénytelen el-partolasokat, s ez által okozott kárait-is elfelejtette. .. (Staud; i. m. 123. ) A társaság 1799 novemberében nem teljes létszámban tért vissza Kolozsvárra. Egy részük Nagyváradon maradt. " Az a része ezen elegyes Társaságnak, melly Nagy Váradra ment , 5 Személyekbül állott, nevezetesen Kotsi Janosne, Kontz József, es ennek hitvesse Kiss Terézia, Lang János ás ennek hitvesse Járdos Anna , Zsoltzai András Iffiat vévén magukkal. Játszani kezdettek, de tehetetlenségek véget előmenetelt nem remélhetvén, Kelemen Lászlót Levelek által ujabban meghívták, és kérték, hogy végső pusztulásokon segítene , ás által vévén okét, tetszése szerént Igazgatna, es élelmekről gondos kodna... " (Staud; i. m. 125. ) Kelemen 1799. december 17-én vállalta el az igazgatásukat. Kótsi nincs közöttük, mert visszatért Kolozsvárra. A Nagyváradon maradtak 1800 március végéig folytatták játékaikat a városban. Debreceni vendégszereplési tervük nem sikerült, mert a korábban megkötött szerződés értelmében Debrecenben Wesselényi társaságának volt játszási joga. A Wesselényi fennhatósága alatt maradt társaság 1800 áprilisában megérkezett Debrecenbe, ahol megkezdik játékaikat, ugyanakkor Kelemen kis társulata továbbutazni kényszerül Kecskemét, Nagykőrös, Gyöngyös, Losonc útiránnyal. Ez utóbbi helyen anyagi nehézségek miatt - a társaság végképpen felbomlik, míg Wesselényi tekintélye, áldozatkészsége folytán az eredeti törzstársaság életképes maradt. Kelemenek társaságának újabb kudarca, Wesselényi társaságának fennmaradása újabb bizonyíték arra, hogy a századfordulón melyik volt az egyetlen járható út, amely az anyanyelvű színészet fennmaradását biztosíthatta.
