Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

LEVELEK (1-108. sz.)

[Debrecen,] 1806. július 2. Méltóságos L. Báró és Camerarius Ur ! érdemem felett való kegyes patrónus Uram! Jelentem Nagyságodnak, hogy Andrád Elek, kit Nagyságod ide küldeni méltóztatott, a próba hónapját eltöltötte, melly okból instálja alázatossággal Nagyságodat, hogy fizetését meghatározni méltóztassék. A mi engemet illeti, még igen keveset tudok felőle mondani, declamatiója jó vagyon, de figurája és conversatiója nincs, sőt köntöst sem találok az ő nagy testére, de ez mind semmi, hanem morális charactere feló'l kötelességemnek tartom Nagyságodat tudósitani, azt is csak azért, hogy valaha én ne vádoltassam az elöljáróimtól. Ezen ifiu tudni iUik még ez előtt két esztendővel Kolosvárt jelentette magát Kanyó urnái, a kinek parancsolatjából próbáinkra egynehányszor megjelent, de csak hirtelen eltűnt közülünk és e folyó esztendő április közepéig semmi hirét hallottuk, ekkor esmét Kocsihoz ment és rollét kért, Kocsi adott is néki, de a próbatétel előtt vagy öt nappal erősen megitta magát, a theatrum udvarában az öreg Streicher patikariussal öszveveszett és ezt meg is verte, ezen lármára a patikáriusnak legényei kifutottak, Andrádot megfogták és város szolgái által a biróhoz vezettetett. Itt egyszer azt mondotta, hogy actor légyen, másszor esmét, hogy tanuló, végre hogy székely katona, a biró mindezeknek hamarjában utána járt, hogy mellyik fórumhoz tartozandó légyen és kisült, hogy egyikhez sem. Ekkor a toronyba küldötte, a honnan a harmadik napra kiszabadult és esmét semmi hirét sem hallottuk, mindaddég mig most Nagyságod levele mellett Debreczenben megjelent. Az akkori történetét, semmi közöm sem lévén hozzája, nem igen vizsgáltam és igy nem tudom, ha vétkes volt é vagy sem, de most szinte meggyőződtem rossz charactere felől, mert alig volt köztünk két hétig, már is elcsábitotta Benkét, Némethit, és Kántort, ezeket elvitte a korcsmába és mind a 4 részegen jelent meg a játékra, melly azt okozta, hogy a játék is igen rosszul folyt. Mindezeket, mondom, kötelességemnek tartottam megjelenteni, mert Nagyságod is azt parancsolta Sibón, hogy a legkisebb excessust is megirjam. Továbbá jelentem azt is, hogy a jövedelmünk nevezetesen megcsökkent, ennek pedig csak az az oka, mivelhogy a játékokban semmi változtatást nem tudtunk adni, megunták már a sok néző játékokat, énekest óhajtanak, ezt pedig nem adhatunk, mert nincs correpetitor musikusunk, csupán csak diletansokból és tanuló ifiakból áll az orchesterunk; ezek közül egy sem vállalja a correpetitiot. Azért tehát instállom Nagyságodat küldje ki nékünk Szelczert bár csak vagy 2 hónapra, a még egynehány operákat betanulunk, azután visszamehet, a júniusi hónapi jövedelem 600 Rénforint volt és igy kevesebb mint a költség, eddég 60 és 50 forint volt a jövedelem, vasárnapokon pedig 100, de már most 30, 35