Welmann Nóra szerk.: Színházi Hírek 1780–1803 - A Magyar Hírmondó, A Hadi és Más Nevezetes Történetek és a Bécsi Magyar Hírmondó tudósításai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 13., Budapest, 1982)
Hadi és Más Nevezetes Történetek
letéve/ nagokat jelentsék, és onnan további utasítást kérjenek. Leginkább az fog a felvétetendő Játszókban tekintetni, hogy tiszta Magyar Accentussal szóljanak, és beszédeken idegen iz ne esmertessék. - Reményijük, hogy az emiitett jutalmon fellyül Nyelvünknek szeretete /nellynek bóldogitásával Maradékaink előtt oly méltán ditsekedhetik mostani Századunk/ ezen szándéknak tellyesitésát nem teszi sikeretlenné: valamint más részről azzal hízelkedünk magunknak, hogy a megnevezett Daraboknak belső érdeme, és a Játszó-Személlyeknek illendő elkészülések minden Néző helyben-hagyását meg nyerendik. Ezen Tudósitás közlése alkalmatosságával, kivántunk valamit a Teátromra nézve ide iktatni: A Teátromnak szerentsés feltalálását az elmés Görögöknek köszönhetjük. Ez a ditső emlékezetű Nemzet valamint minden más Tudományokban szült nagy Embereket: ugy a Teátromiban is vállalkoztak belőle Aeschylusok, Sophoclesek, Euripidesek és Aristophanesek , kiknek neveik érdemlett betsben fognak örökre maradni a tudós Világ előtt. Jól látván azt a követésre méltó Rómaiak , hogy a Tudományoknak ez vagy amaz forrásából, nem tsak a Görögöknek, hanem más Nemzeteknek is szabad a tellyes bővségig meriteni, közöttök is támadtak, a kik anyai nyelveken remek Játékokat készítettek; támadtak Plautusok , Terentiusok és Senekák . - A Görög s Római Mustráknak követése után minémü tökélletességre lépett a Teátromi Tudomány minden Európai pallérozott Nemzeteknél: tsalhatatlan Tanúbizonyságai ennek az Anglusok Shakespear-joknak; a Frantziák Corneille-Mollere, Racine - s Voltairejeknek; az Olaszok Goldoni - s Metas tasio-jóknak ; a Németek Lessing, Weiss, Schröder, s Kotzebue-jeknek, ás több illyeneknek Teát romi Munkáik, mellyekből némellyek Nemzeti Nyelvünkön is olvastatnak immár nagy haszonnal ós gyönyörűséggel. Ha egyéb hasznok nem volna is a Teátromoknak az ártatlan múlat tatásnál : úgy is méltó ok volna azoknak bevitelekre minden nevezetes Városokba, hogy a Nép káros időtöltést ne ke-
