Welmann Nóra szerk.: Színházi Hírek 1780–1803 - A Magyar Hírmondó, A Hadi és Más Nevezetes Történetek és a Bécsi Magyar Hírmondó tudósításai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 13., Budapest, 1982)
Jegyzetek
a jakobinusokkal való leszámolás: visszavonták a Közjóléti Bizottság intézkedéseit, sajtóhadjárat indult a jakobinusok ellen; a Konventben döntő befolyást szereztek a polgári ifjakból toborzott csoportok /az ún. "aranyifjak "/, akik tönk retették a jakobinus klubokat, s hatalmukba kerítették a színházakat is: kényszerítették a jakobious színészeket /mint az itt említett Fusilt és Frialt/, hogy nyilvánosan megkövessék a közönséget. Collot d'Herbois , Jean-Marie /1750-1796/, színész, színpadi szerző, politikus. Különböző francia városokban, majd Flandriában és Hollandiában játszott. 1782-ben visszatért Franciaországba, ahol Lyonban lé pett fel. Jelentős szerepet játszott a forradalom idején: a jakobinus klub alelnöke, 1792-től a Konvent tagja, a király kivégzésének és a köztársaság kikiáltásának egyik előmozdítója volt. Lyon 1793 májusában elűzte a jakobinus hatóságokat, de a Konvent csapatai már októberben bevették a várost. A megtör lást Fouché mellett Collot d'Herbois irányította: mintegy 6000 embert végeztettek ki. Collot d'Herbois-t 1795-ben letartóztatták és Guayanába száműzték, ott halt meg 1796-ban. Talma, Francois-Joseph /1763-1826/ neves francia színész, főleg klasszikus tragédiákban aratott sikereket. A színjátszás realisztikus reformjának előharcosa. Több forradalmi színésszel együtt kivált a Comédie Francaise-ből, és külön színházat hozott létre /ld. 279. jegyz./. Napóleon kedvelt színésze volt. A Comédie Italienne a XVII. században Párizsba telepedett olasz társulatok színháza volt, később teljesen elfranciásodott. 1762-ben egyesült az Opera Comique-kal, 1783-ban költözött új épületébe, a Salle Favart-ba. 302. A thermidori fordulat után megkezdődött a forradalmi kormányzat szétzüllesztése, decentralizálása. Ennek keretében augusztus 10-én átszervezték a Forradalmi Törvényszéket is. A cikk érdekes adalék arra, hogyan látták a XVIII. század végén a színházat, mint a társadalmi nyilvánosság fórumát.
