Welmann Nóra szerk.: Színházi Hírek 1780–1803 - A Magyar Hírmondó, A Hadi és Más Nevezetes Történetek és a Bécsi Magyar Hírmondó tudósításai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 13., Budapest, 1982)

Bécsi Magyar Hírmondó

mig ki nem tanulta kedves Tanítójának menedékhelyét; és azután többször ajánlotta néki fizetésének felét. Az ő meg szabadítása volt végre fő tárgya bátor igyekezetének. Értésére esett ez Bouillynak, a ki-is hogy Sicard iránti szánakodást gerjeszszen a Nép szivében, L'Abbé de 1'Epéének életéből választott egy uj Játék darabra tárgyat; mellynek előadásakor minden érzékeny Nézőnek szemeikönyvekben lábbadtak. Lassanként hangzani kezdett Sicardnak neve, a kinek szomorú sorsát észbe juttatta L'Epéenek emlékezete. Melly édes öröm foghatta-el Massiének szivét! reményivén, hogy szerelmes Tanítójáért könyörögni nem lészen halálos vétek. Bonaparte Konsulnak Testvérjéhez folyamodott tehát egy esedező levéllel, a ki is Sicardnak megnyerte az engedelmet a bátorságos vissza-térésre Baráti s kedves Tanítványi közzé. A Játék foglalattya pedig a következendő történetből áll. Egy gazdag Fr. Grófnak egy 8 esztendős néma fijatskája maradott árván, a kit tehát egy atyafijának gondviselésére kellett vala bizni. Ezen roszsz ember, hogy magáévá tehesse a gyermek bő értékét, elviszi, s el hagygya Parisnak rejtettebb szegletében; és valamelly gonosz lelkű törvényes személytől bizonyság levelet vesz pénzért a néma gyermek haláláról. Ennek erejével kezére keriti a gazdag jószágokat. Siránkozva futkároz széllyel az utzákon a néma fiu; és mivel senkivel nem beszéllhetett, egy szánakodó ember L'Epééhez vezette. Hamar észbe vevé ezen bölts Férjfiu, hogy vagyonos szülék magzattya lehet a gyermek. Mind bujának oszlatása, mind a titkoknak megeshető felfedezése végett bejárja vele Parist s annak környékét. Egykor a hajdani Parlamentnek egygyik Tagja akadván az Ifjú szemébe, nagy örömbe hozá annak ruházattya. Máskor pedig fényes temetést látván, igen megindult rajta. Ezekből okosan gyanította L'Epée Ur, hogy a Fiu Attya fő hivatalt viselhetett, és hogy immár meg halt. Már most még inkább utánna járt a titoknak. Egyszer azon Kapuhoz jutván, mellyen az Ifjút Parisba vitték, ugy tetszett, mintha azt akarná mondani, hogy ismeretes előtte ezen bejárás. Haza siet tehát vele, Kotsira ül, és azon ka-