Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

UTÓSZÓ

amerikai útinaplóját. Jókai Mór Hétköznapok című regényét. Fakh Albert újságcikkeit, Nagy Ignác kesernyés, realista életképeit, Fáy András tervezeteit, röpiratait - szépszámmal akad a folyóiratok s divatlapok oldalain igényes, tartalmas olvasnivaló. Bájvirág, szófüzér, gazdag reményű bimbó nélküli szikár és gondolatgazdag próza. Miért, bogy mégis érdemes felidézni Vahot Imre alakját s újraolvasni egynémely színházi írását? Szépirodalmi munkásságát letörölhetetlen porréteg fedi. Publicisztikájának jelentős része ma már csak szemet fárasztó forrásanyag a reformkor utolsó évtizedében használatos ujdondászi szóvirágok tanulmányozásához. De Vahot Imre, bár nem volt tehetséges alkotó, értelmes ember volt, karának izgékony polgára s a szerkesztői hatalom, mely egyfelől személyiségének tartalmas kibontakozását korlátozza s írói tehetségéhez képest túlságos rangot biztosított számára a honi irodalmi életben, másfelől lehetőséget teremtett számára, hogy véleményét némely, a korszakot izgató kérdésben hallassa s megfogalmazza. S korban a jelentős szellemi csaták a színház körül zajlanak. Vahot első írása 1837-ben jelenik meg a Raj zolatokb

an, s ebben az évben nyitja meg kapuját a pesti Magyar Színház. Az elkövetkező évtized minden fontosább, az irodalmi és szellemi életben pezsgést kavaró eseménye kapcsolódik a Magyar Színház színpadán vagy nézőterén történtekhez. S Vahot - ebben drámaírói mivolta segíti, ösztökéli - érzékenyen figyeli a színházi vitákat, a színházi élet alakulását s ha teheti - teheti! -.megszólal. Véleményt mond, javaslatokat fogalmaz, vitázik. Igaza van és téved. Hazudik s leleplezi mások hazugságait. Bánt és bántják. Hangos és haragos résztvevője a színház körüli szellemi villongásoknak. Munkásságát, személyiségét jellemző írás az Inditvány a színházi árfölemeles dolgában

, amely 1847-ben jelent meg./41/ Vahot rugalmas » mondhatni hajlékonyt korábban ő javasolta a helyarak fölemelését s most, amikor kiderült

t a drágább helyárak megtizedelték a színházba járó közönség sorait s a remélt nagyobb bevétel helyett kevesebb pénz csordogál a szin-