Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
JEGYZETEK
ugy, mert a nemzeti színház ügyét már alapjában elhibázottnak tartja. Ezen nagy igazság kimondására nehéz lett volna aztán tovább is folytatni a harcot. - Később ismét a magyar vándor-színészet s ennek egy sziszén-ir ónk által túlbecsült mártyrsága lőn a vita tárgya. Fáncsy, Dobrosi s az utóbbi részére beavatkozott Vahot I. közt ez ügyben heves összezörrenés támadt, s levonván a mindkét részről tulvitt személyeskedést, e vitának is megvolt a maga érdeme. - 1842-ben az Athenaeum színbírálója, Szebeklébi ellen Egressy G. keményen kikelt amiatt, mert ez játékát túlságosan ócsárlá, s elég méltatlanul naturalistának nevezte őt. Ebből szenvedélyes harc támadt a két fél között, s E. utóbb egy külön röpiratban azt üg^ekvék bebizonyítani, miként Sz. a színészet tudományához nem ért. - Amint 1842-ben Garay és Erdélyi Regélője megindult, ezen divatlap színbírálati rovatát másfél évig majdnem kizárólag Vahot Imre kezeié, legfőbb törekvése lévén színészetünk és színköltészetünk nemzeti szellem- és irányban s művészeti tökélyben leendő kifejlődésére hatni. E célból a nemzeti színház előbbkelő drámai színészeit, tehetségeik, szakmáik szerint egyenként magasabb műszempontból jellemzé, hibáikat jó tulajdonaikkal együtt nyíltan kimondá, - mi némi csekély módosításokkal még most is megállhat, és színészetünk akkori állapotának közelebbi megismerésére haszonvehető forrásul szolgálhat." /Magyar Thália, Játékszini Almanach 1853-ra, Pesten. Alapítá és szerkeszti Vahot Imre : 117-118. - Szebeklébi Ba.iza József írói álneve./Vahot egy évvel később is visszatér e vitára, az "operaháborura" és hangsúlyozza, még mindig megoldatlan az opera és a dráma viszonya a Nemzeti Színházban s változatlanul nem lát más megoldást, mint az opera teljes elkülönítését. / Vahot Imre : A Nemzeti Színház régi,veleszületett betegségének gyökeres orvoslása; Nagy képes Naptára 1855-re, Pest, 1854. 269-270. hasáb./
