Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
NEMZETI SZÍNHÁZ
kereken tagadom. Ès nem is győzök eléggé csodálkozni azon, hogy V., ki egykor, a* hazatért Egressynek alott tisztelő billikom-kisérő levelében, a' többi méltányló' rokon szellemében, Egressyt nem csak színpadi, hanem jeles szépmütani értekezéseivel szerzett érdemeivel is kivánta megtisztelni: most, miért haragészik olly szörnyen a' színészi literatorkodásra ? Én alkalmasint ki tudnám találni, de még most. nem mondom meg. Addig is pedig Vachotnak ellenében bátor vagyok, minden sziuészt, ki tud hozzá, fölszólítani, hogy csak literatorkodjék; és pedig ezen igen egyszerű okoknál fogTa: r..--.;'..., . . 1. Mert művészetét csak ezen uton adhatja át az utókornak. 2. Mert a' művészet némelly titkaihoz csak gyakorlati úton juthatni el; és gyakorlatilag tapasztalt művész ismertethet meg uémelly dolgokkal, mellyek a' művészet' legbecsesebb adataivá lesznek. . 3. Mert Euripides, Sophocle*, Aristophanes, Shakspeare (a' költök' legkù'rércôbike, kit a' legsoványabb költök (de nem Balog) mellett is megemlíteni nem anynyira nevetséges, mint tanulságos), Garrick, Molière, Schroder, 1ff 'land, Volf, Schmid stb, szinte igen jelesen literátorkodíak, és mi jelest, vagy hasznost a' szinészettan' körében bir a'világ, legnagyobb részt a' színészek' literaíoikodásának köszönhetni. Ezek pedig épen nem megvetendő eredmények. Mielőtt búcsút vennék Vachotfúl, szabad legyen, az őSdik athenaeumi czikkjét illetőleg, megjegyeznem: a) Hogy József korától iS2Gig hozott törvény 1 czikkelyek, V. I. állítása' daczára is, a nemzetisedén* akaratánál alig^ eszközöltek többet. b) Hogy mi színészek, ha egymást vedeaettiik is, soha egymást nicer nem buktattuk, nem is akartuk; de azért egyik a' másikért, meggyőződését sem áldozta fel, 's ha óvást tett, azt nem ellenkezésből, hanem méltányosságból tefte , és lelki függetlenségből ; miért meg is vártuk volna, hogy: ha velünk is valakinek baja volt, ne in massa a' színészeket, hanem az illető színészt bántotta volna, 's igy az irigylett martyri dicsőségért, ha engem illetett volna, egyenesen engem és nem általánosan a' színészeket, kell vala megtámadni; vaçy tán, őszintén mondva , encrent sem , hanem égy mást.
