Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

elámittalik, a' dolog' mind két oldalát láasa és ítél-* jen : és ugy hiszszük, ezt tenni nemcsak jogunk, de kötelességünk is volt. És ka illyesek' folytában, a' viszonyoknál fogva, olly hurok is illettettek meg, mellyek némelly optimisták' fülét kellemetlenül érin­tek , az, legalább részemről, soha sem történt azon kiuézésbtil, hogy saját vétkeinket fedezgetve, aristo­vraticai rendünk? egyoldalú, vesszózése állal — mire igen kicsiny vagyok — akartain volna a' népszerű­ség' koszorúját kiríni, minf V. hiszi, — vagy a' ma~ gyar nemességet, meltytól a legújabb^ reform-intéz­kedések is származnak, hántani akartam volna, mert nem tartom magam feljogosítottnak nemzetem' egy osztályát is sérteni — Azt sem tartom azonban ha­zafiságnak , hogy mit kaczagáuyos apáink az őskor­tól a' jelenkorig botlottak, az élő nemzedék*" erényiért mind istenesitsük ; de a' corpus jurist sem gúnyoltam, csak az azzal visszaélőkre tettem mellékesen egy kis megjegyzést — mit is tehet arról a' biblia, ha, Shaks­peare szerint, az ördög által is saját javára ma­gyaráztatik?— Azonban uem tartózkodom megvallani, 's talán jó kedvében V. is velem egyet értene, hogy némelly dolgot már szeretnék benne máskép tudni, mi meg is lesz, valamint már eddig is történt, és pe­dig azért, történt, mert őseink' hibáit észrevettük, ki­mondtuk, 's kiknek felalása volt, igazitottak a' dol­gon : de nekem nem felalásom nemzetünk' political é­lete fölött vitázni, ha azonban feladásommá tettem volna, elhigye V. ur, hogy épen olly joggal szóÜtat­nék a' dologkoz mint o, vagy bár ki, kire földűnk* napja süt, és épen ugy szólhatna sok vándorszínész, ki egyébiránt arra lelki képességgel is bir; mert ha színészi életéért elhagyta is polgári állása' [mellyel, csak V. törvénykönyve szerint nem bírt) kényelmeit, polgári jogairól le nem mondott. És a' jog' érzetéhen bátorkodunk, vagy bátorkodtam legalább én, hosszas béketűrés után. körön kieűl literatorkodva (!!!) pole­mizálva [Eheul) felszólalni, nem mint V. állítja : hiú­ságból, melly nem volt soha vétkem, nem öndicséret' ösztönéből, mellyet irataim' egy betűjéből sem mulat­tat ki, nein mücészetünkkeli kérkedéshól, mellynek zsengeségét épen magam vallottam meg, midőn azon túlságos igények ellen szóltam, inellyek serdülő in­tézetünktől, századoktól nevelt tökélyt követeltek; ha-, nem felszólaltam azon méltatlanság miatt, mellyel el­bízott jourualistáiak' (kivéve a' kireeiidöket) könnyel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom