Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

nein, a' többinek még; kevésbbé. 'S igy maga Egressy is, ha nyugodtan fontolja meg a* dolgot , bizonyosan elismerendi azon' igazságot, miszerint mostani fővárosi színészeink' egykori vándoréiele nem egyéb, mint egy rosz *s jó napok közt töltött átmeneti időszak mesterségről a' m ü v é s z e t* megalapítására , valamint a' felöl is meg kell győződnie, hogy csak úgy lehetne itt szó á' martyrságról, ha vándorszínészeink közt több valódi művész bírta volna a'közönséget csodálatra,'s mind e'mellett ís átalános hideg részvétlenség mutatkozék irántok, vagy üldözés' áldozatául esének. De a* mi vándorszínészeink igen messze kalandoztak a' színművészet' kivonatai- és czéljálől, és mégis jó lélekkel nem mondhatják, hogy kivált újabb időkben, több kis városi közönség, sőt egész testületek' hö pártolásában ne részesültek volna. Minden csak attól függ, hogy jó-e vagy rosz. Alig van kor és nemzet, melly kivált mulatságszerző, jeles embereit illöleg ne méltányolná. Milly korban élt Garrik és Baron, és mégis milly dicső állást vívtak ki magoknak; 's a* genialis Megyéry jó neve, hálunk is mióta hangzik már a' közvélemény' magasztaló szózatai közt Î — Továbbá Fáncsy szerint vándorszínészeink nem dolog- vagy iskolakeriilés miatt hagyák el polgári állásokat (a* miök nem is volt), mert melly hivatalban van több tanulás és fáradság mint a' színészetben? (Igen, ha mindnyájan studiummal járulnának a'.Musák' oltárához.) Valljon a' szinész nem síri q ta n u l-e? (Vajha!) — Azt is mondja Fáncsy: hogy à' vándorszínészek nem anyagi érdek, sem