Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

a* mostaniból, mellyen a" sors" átka nehézkedik, mig a' ke repesi nton Tog állani, soha nem lesz már semmi) — *s a" nagy tekintetű gróf, tágas hatáskörénél fogra, elénk pártolásra buzdítaná az előkelő magyar világot, "s az igazgatási tekintetben is jobbra fordulandó színháznak bizonyára lenne közönsége, mellynek részvétele, érlelő napként hozná virulásba ideje korán hervadtnak indult szinmüvészetiink' gyönge növényét. Ezen, minden magyar által várva várt fordulatot, egyedül az illy gyökeres javítás eszközölheti, és semmi egyéb. Most még egy dolog segíthetne némileg a* veszendő ügyön, ba ugyanis minden héten csak két, igen jó drámát és operát adnának, *s július- és augustushan, midőn színházunkat legkevesebb ember szokta látogatni, — mint a* mult évi Atheuaeumhan inditványozám —minden színészünket szabadságra bocsátanak ; (mert igy a"* ritkábban adolt múeledel bizonyosan fölingerciné a' fővárosban tartózkodó magyarság" szellemi étvágyat). De ez is csak palliativ orvoslás volna, *i csak azért említem azt olly bátran, mert jól tudom, hogy el nem fogad'atik, épen úgy mint minden, a" színi ügy* jpyilásál tárgyszó Icjrtisz-