Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

znnnal yeíd tűzre t..Hadat, mertmás Jyárai költészet lángoló 'shölgyislenitő, más a'a* színi kritika' udvariatlan, szigorú hideg természete. " Elvégre a* közönségtől csak a*, drámai színművészet* melegebb pártolása kívánható; *s e* tekintetben nemcsak ma* gjarhox illő bőkezűség, hanem az is igényelhető, hogy komolyabb vágyak, aestheticai ízlet, hazafiúi érzelmek, anyanyelvűnk' forró szeretete, szóval, bizonyos szellem szükség vezesse a' színházba. A' pesti polgárság' gyors magyarodását mél'án várhatjuk: tőlük függ a' nemzeti színház' közönségét állandósítani. Egyébiránt az ifjúság, jogainak iiabad gyakorlatát, 'a tavaszkorához illő életjeleinek hathatós nyilvánítását, tartsa-fen továbbra is; de a' drámát jóval többszőr látogassa, mint az fires idegen operát, mert amattól művelődési vágya, lelkesedése, szíve feje, százszor annyi tápot nyer. . Széchenyink* szavaival kezdem, a' nagy reformátor igéivel végezem. —, Ha némellyeket nyersen mondék-ki—• így szól a' nemes gróf, első szent kőnjvében —jó szándék*, ból esett. Az igaz barát nem hízelkedik!' — Másutt ismét: Ki ki a* mit mond, mondja szembe és arról felelni is kész legyen. s