Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
UTÓSZÓ
Igazi háborúkban Tahót rendre alulmarad. Petőfi és köre, a Tizek Társasága 1846 nyarán visszavonul az irodalmi közér lettől és saját lap megindításának lehetőségében reménykedik. Ez sérti Vahot szerkesztői érdekeit. S kihasználva a lapengedély megadásának elhúzódását, a korábbról nála maradt kéziratokból - a szerzők engedélye nélkül - jó néhányat leközöl. Petőfiéket akarja lehetetlenné tenni, de rajtaveszt. Hogy magyarázkodnia kell nyilvánosan - ez az első lépés. Â következő: Prankenburg okos politikával az életképek mögé sorakoztatja fel az ellenzéki Írókat s itt jelentkeznek újra írásaikkal a Tizek Társaságának tagjai. Néhányuk neve később fel-felbukkan a Pesti Divatlap hasábjain. Petőfié soha többet. Ez V a hot legnagyobb veresége, amelyet nem tud kiheverni. Sem mint szerkesztő, sem mint ember. Ám bármennyire vitahősként, szellemi párbaj lovagként tartja számon Vahot Imrét kora szellemi élete, életműve - drámái, beszélyei, tengernyi újságcikke, tanulmányai, a könyvtárnyi általa szerkesztett, kiadott könyv - és élete bizonyítja: simulékony alkat volt, megalkuvásra mindig kész jellem. A negyvenen évek elején kavargó "opera háborúban" Bajza és az Athenaeum oldalán áll, a Nemzeti Színház ügyében írott Szózat ában egyértelműen elítéli az operapártolókat s később sem változtatja meg véleményét; 1854—ben a Nemzeti Színház régi, veleszületett betegségének gyökeres orvoslása egyféleképpen lehetséges: az opera megszüntetésével. /25/ A színháztörténetírás ítélt: Bajzának volt igaza, amikor - féltve a magyar nemzeti dráma és prózai színészet jövőjét - a költséges, de érdemben a pesti német színház operaelőadásaival versengeni nem tudó opera térhódítása ellen lépett fel. /26/ Vahot az op-rrát támadok között a leghangosabb s mégis: ebben az eredendően politikai töltésű vitában /a Társalkodób an s a Pesti Hírlapb an gyűrűzik a vita, Kossuth is megszólal!/ Vahot Imre megfeledkezni látszik arról, hogy a háttérben a haladni akarók s a maradni kivánkozók verekednek s a politikai töltésű vitát művészeti vitává alakítja. Hangosabban polemizál a 432
