Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

még a' legerényescbb angol nök is szeméremsérülés, pirulás nélkül, sőt a'legnagyobb áhítattal szoktak hallgatni. De hiába, Pest ne

m London, 's szinházi közönségünk, kivált vásár alkalomkor, tudja isten miféle lényl — Oh álszemérem, ah magyar müismeretl — Lendvaynak szép érzelemre, jó gondolkodásra, és Ízlésre mutató választása a* legnagyobb dicséretet érdemli; azonban ez' alkalommal helyén van egyszersmind fordítóinkat és színészeinket arra is figyelmeztetni » hogy néha néha Shakespeare' komoly drámáit, szinte remek vígjátékaival felváltogafni annyival is inkább czélszerü volna, mert, mint már e' lapokban többször mondva volt, színészeink' nagyobb része inkább megbírja a' komikum' nevettető, könnyű álorczáját, mint a' sírásra indító, nehéz tragíkai kollmrnust. Vachot Imre.