Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
SZÍNIBÍRÁLATOK
ja, izgatja 's bobóságaival őrültté tenni segíti, vagy ha ugy akarjuk, Lear' ellenében a' bohóez, a' nevetve gúnyoló, szeszélyes sorsot képezi, 's helyét pótolja a' görög tragödia' jelentékeny, cbornsának.— Átaljában a' mondottakon kivül ezen tökéletes drámában csodálni lehet a' eharacterek' valódiságát, tartalmas bensőségét, 's ama változatos alakzatát, melly szerint mindenike egymástól különböző, eredeti, sajátos egyént képez, és szoros összeköttetésben áll a' főszemélylyel és gondolattal; itt a' részek'tökéletes öszhangzatban vannak az egészszel, uralkodó szerepét megtartja benne a' drámai egység, mi a' legtöbb divatdrámák' egymásra halmozott cselekvényeinek sokfélesége közt elszokott veszni. — Ó de mik is Shakespeare' alakjaihoz képest az ujabb színmüvek, különösen a' franczia iskola' legtöbb emberei! Majd mind üres, sziv- és lélek nélküli, egyforma fabábok, kik magokon valódilag sem isten, sem ember, sem az Ördög' képét nem viselik, kiknek gondolatai vizenyősek , álmosak, érzelmei, szenvedélyei , erkölcsei vagy gyehennai tüzkint