Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

kodások közt, a legdurvább fiakkeres tempóra! akará elgázolni müvemet. Ha egy, a magyar irodalomban nem minden érdem nélküli Pack vagy Hazucha akar engem leczkézni, at még koránsem olly botránykoztató dolog, mint midőn egy illy Zerusfi, valódi, ulczasuhanczként áll ki a piacz közepére, a a becsületes embert sárral erőködik dobálni; el már az impertinencziák legnagyobb imperiinencziája. Ez a Zerusfi mocskos, aörizü bombastjai, badar, sületlen beszédei közt, azt vakmerŐsködik állítani, hogy én Mátyás irányában felségsértést követtem el, 8 e miatt rosz akarata, szentségtörő, rosz hazafi s tudja isten, még mi minden nem vagyok. Ez a Z. magyarul sem tud, s nincs egyéb érdeme, hauem hogy ax egész magyar irodalmat sárba akarja rántani. S illy Zerusfi ember akar az én bírám lenni? Ha kevély a kakas tűrhető, de a kevély kappan tűrhetetlen állat. Valóban szomorú, hogy irodalmunk életfájának gyökerén , illy őrlőférgek rágódnak, kik még a legszentebb Ügyet is megfertőztetni eröködnek fulánkjuk idegen elemű mérgével. És az még szomorúbb, hogy vannak magyar irók, kik pártviszály-,önérdek-, és sértett hiúságból, inkább szitának az illy nemzetiségellenes vampyrokhoz, mint saját, tulajdon feleik-, véreikhez. Yiszálkodásban élő magyar irók! legyetek bár ti mindnyájan személyem ellenségei, de a jó ügyelt főleg az ide-